Haverom az alkohol. De semmi több!

Az alkoholon való elmélkedés világ életemben kedves elfoglaltságom volt. Annyira sokféleképpen megközelíthető téma ez, és hol átkos, hol pedig dicső fogalomként jön elő. Ami pedig ennyire izgalmas, az nekem kell.

Tudom, hogy mekkora károkat képes okozni, tudom, hogy milyen keményen meg tud szorongatni és csavarni. De valahogy én mindig a haveromként tekintettem rá.
Mindig izgatott az, hogy hogyan illesszem be az életembe, és mindig kedvem, korom és élethelyzetem szerint alkalmaztam.
 
Volt, amikor azt imádtam, hogy megbolondított annyira, hogy utcán táncoltam, volt, amikor együtt sírtam vele. És amikor túl sok volt, akkor sem éreztem, hogy húderossz nekem.
Visszanézve persze olykor felszisszenek, hogy te jó ég, mikre rá nem vett, de még a legarcpírítóbb ökörségeim után is el tudtam számolni a lelkiismeretemmel.
Basszus, ez ilyen. Iszol és tombolsz, iszol és hülye vagy, iszol és leszarod, majd valami megbánásfélét is magadraerőltetsz olykor. De csak picit, csak ideig-óráig, és végül semmi óriási tanulságot nem vonsz le a dologból.
Mert nincs is. Ittál, berúgtál. Atyaúristen mennyire extra szitu.
 
És viccből mondod azt max, hogy én többet tuti nem nyúlok hozzá. De lehet, hogy én még viccből se ejtettem ki ezeket a szavakat a számon.
Azt hiszem, ha nem is tudatosan, de végig tanulni akartam vele, általa, tőle. Próbálgattam, hogy mi mindenbe bonyolódhatok így bele, és éreztem, hogy alakulni fog az iránta érzett vágyam.
Éreztem, hogy nem eshetek bele túl mély gödörbe. Egyszerűen nem tartottam reálisnak a gondolatot, hogy ő irányítson, és ne én.
 
Meg az elején azért nem is találtam olyan marha finomnak egyik vállfaját sem. Szóval azért ittam, hogy elérjem a fesztelen partyállapotot, aztán a következő alkalomig pont nem érdekelt semennyire.
És mivel nem ízlett, nem riadtam meg a rosszabb minőségtől sem. Úgysincs elég pénz, úgyis mindegy hogy melyik. Hasson.
 
Aztán amikor először ittam meg egy gyomorkeserűt úgy, hogy nem öblítettem üdítővel, és először figyelgettem az eddig rossznak ítért ízeket, másfajta lelkesedés kapott el.
De jó volna, ha volna olyan, amit jó inni. Jééé, hát van is olyan. Hát így már nem csak azt várom, hogy bolondítson, hanem a jégkockák koppanását is a pohár falának mentén.
Ilyenkor megengedtem azt is magamnak, hogy ne siessem el, és egyre több bajom lett azzal, ha csak gyorsan gurítani kellett a hatás kedvéért.
 
Közben pedig elképedve néztem körbe sokszor, és nem értettem, hogy mások hogy tudnak ilyen bitang módon ráfüggeni, hogy mások miért mondanak le róla teljesen, és hogy mások miért félnek tőle, miért hibáztatják, miért küszködnek a jelenenlétében vagy hiányában. És az is meglepett ha valaki nekem azt mondta, hogy túl sokat iszom, mert én pontosan annyit ittam mindig amennyi kellett. Az meg ugye nem sok, hanem elég.
 
Vannak, akik nem isznak mert abból baj van. Nem isznak, mert az egészségtelen. Nem isznak, mert akkor az már nem is ő, meg nem is én, meg nem is igazi beszélgetés, együttlét blabla…
Nem isznak, mert a koncertet akkor szebben meg tudják figyelni, nem isznak mert akkor nincs másnap.
Jesszus. Tényleg nem tudtam, s tudom most sem felfogni, hogy miért kell ennyire keményen szorítani vagy ellökni ezt az ajzószert.
Igyál kevesebbet, igyál mást, igyál csak néha, igyál ha van annyi erőd, hogy te hozd meg a döntést és nem ő. Igyál ha akarsz, és ha tudod mit akarsz.
 
Én például szépen lassan kitapasztaltam, hogy a töményes iszogatások óriás slunggal ragadnak el, és nem tudok leállni amikor akarok, vagy hát ugye nem akarok akkor már. Tehát például ha nincs időm másnap meghalni, pont nem érdekel, hogy ki kínál pálinkával, azt mondom, hogy: Kösz nem, nem ülök fel a vonatra! Szevasz.
Arra is rájöttem, hogy a borral egész ügyesen tudok összedolgozni. Csodának tartom az elkészítése minden lépését, és a munka után a pohárban csillogó cseppeket. Tudok belőle kóstolni, tudok vele bohókás huligán hangulatba kerülni. De nem történik észrevétlenül és akaratom ellenére a folyamat.
És ha egy kis esély is van arra, hogy ez nem a teljes igazság, csak bemagyarázom és megmagyarázom, akkor meg attól kezd el működni, hogy elhiszem.
 
Mostanában a kedvencem az, amikor valami újat kóstolok. Nem kötöm már össze azonnal azt a jövőképet vele, hogy ebből bizony berúgás lesz. Mert egy pohár pezsgő után az ég világon semmi baj nem lesz, és teljesen lazán váltok át róla egy limonádéra hirtelen, ha éppen csak addig kívánom fűzni a történetet.
 
És hiszem, vagy legalábbis remélem, hogy semmi különleges nincs bennem.
Hedonista vagyok, türelmetlen vagyok, sokszor meggondolatlan vagyok. Vesztes kombó. Ezekkel a szép tulajdonságokkal pont lehetnék alkoholista is, aki délután négykor sörért remeg.
De ha erre gondolok, az agyam azonnal ki is röhögi magam. Ez csak ital. Ez nem egy misztikus varázslat. Tudod hogy mi a dolga, jöjjön ha jönnie kell, de rám ne kacsintgasson az üveg, hogy nyúlj hozzám, hogy vedelj ha belefér, ha nem. Nem susog a fülembe, nem parancsol.
Miért nem? Mert azt mondom. Mert én így akarok élni. Aztán ennyi.
Az ember sokkal klasszabbul van összerakva annál, mint hogy egy üveg akármi mondja meg neki, hogy mivé kell vállnia.
Az ember csinált magának egy rizikós kis játékszert, hát ne felejtse a szabályait sem.
 
Mi a tanulság? Van-e tanulság vagy okos kis üzenet.
Van ám. Béna, de van:
Ha nekem megy kisujjból, akkor neked is mehet!
Ha én eljutottam vedelő őrültből borélvező cinkossá, ha én megtanultam a szabályokkal játszani, pedig baromira utálom ha nem vihet a hév bárhol és bármikor, akkor ez igenis ennyire egyszerű.
 
Állj meg egy pillanatra és gondolkozz el. Rakd helyre magadban ezt, mint ahogy azt a tervedet, hogy hány órás alvás működtet jól, vagy hogy kivel szeretnél vég nélküli fecsegéseket folytatni újra meg újra.
 
Vagy ha tényleg esélytelen hogy harmónikus viszonyban élj vele, ha tényleg többet vesz el az egész mint ad, akkor meg szállj ki. Nem értem, nem érzem ezt a verziót, de én csak a saját belső hangomat ismerem.
 
És a legfontosabb minden megfejtés közül talán azt, hogy a meghozott döntéseddel légy boldog!
Ne szenvedj és szerencsétlenkedj egy kocsmában a haverjaiddal, ha te úgy döntesz hogy kihagyod ezt a cuccot. Legyél ott ha kedved tartja, de ne húzd az orrod a többiek sörére, és ne papolj arról, hogy te mennyivel menőbb vagy így. Idd a limonádéd, és ha neked így jó, érezd jól magad.
És ne szenvedj azon sem, hogy ha ittál akkor mérennyit mérannyit, meg jajjmipénzelment, jajjmivolt tegnap. Röhögd telibe a múltat, aztán okulj vagy sem, de engedd el szépen.
 
Nem nagy ügy ez. Ne legyen nagy ügy!
Valami, ami boldogságot képes hozni, ne legyen ellenség nálad.
 

Kommentek