Hamis szeretet

Vedd észre, ha nem bízhatsz valakiben, ha nincs értelme erőlködni! Öres szavakkal úgysem laksz jól sokáig. Az igazi figyelem nem félreérthető, azt érezni fogod, mert célba akar érni.

 

Olyan távolinak tűnik minden szó. Talán csak én értettem félre az összes megerősítést. Talán soha nem is volt kérdés, hogy nincs itt semmi, hogy nem lesz ebből semmi...

Megint mindent felkínáltam gondolkodás nélkül. Úgy bíztam meg másokban, hogy közben okot sem adtak rá, mert egyszerűen bízni akartam. Bebeszéltem magamnak, hogy ha adok, majd kapni is fogok valamit, pedig ez egyáltalán nem automatikus.

Szeretetért nem jár feltétlenül szeretet. Az, hogy erre trenírozzuk a lelkünket, majd magunkból indulunk ki, súlyosan félrevezető lehet. Ha őszinteségért mindenképpen őszinteséget várunk, egy önzetlen gesztusért cserébe némi kedves viszonzást, akkor sokszor lephetnek meg minket.

Néha inkább gyártunk összeesküvés elméleteket és feltételezünk bonyolult taktikákat, mint hogy kinyissuk a szemünket és lássuk, hogy bizonyos dolgok és emberek, egyszerűen nem akarnak minket.

Hiszek abban, hogy egyszer visszakapjuk azt, amit adunk, de nem mindig attól, akitől számítunk rá, és nem mindig a várt formában.

Ha a szeretet irányít, ha próbáljuk a helytelen cselekedetektől távol tartani magunkat, a végén valamiféle megnyugvás, megváltás lehet a jutalmunk, de nem biztos, hogy azt a legegyszerűbb, materiális boldogságot kapjuk, amit hittünk.

Körülöttünk ugyanúgy élnek tiszta szívű, szavahihető emberek is, mint ahogy hazugok és önzők. Van, aki észre sem veszi, hogy melyik oldalhoz tartozik. Van, aki valami bánatból, sértettségből, keserűségből táplálkozik, de van, akit már a közöny ural.

Csak ahhoz jó, akihez már túl sok szál köti. Csak azzal megértő, és csak annak képzeli bele magát a helyzetébe, aki eleget ér neki. A jóság, a pozitív hozzáállás, az adni akarás, a mosoly, csak időszakos cselekedet nála, és nem a természete.

Villanthat ránk is mosolyt, és ha sarokba van szorítva, előadhat egy jóleső mesét, de erre csak ideig-óráig lesz képes. Érezni fogjuk majd, amikor ránk sem hederít, csak lehet, hogy nem akarjuk elhinni, mert azt akarjuk hinni, hogy amit mondott az igaz, azt, hogy ő is, és alapvetően minden ember jó.

Amikor a barátaiddal és a családoddal jól bánsz, de a rajtuk kívül mindenkit csak bábnak vagy szórakozásnak tekintesz. Amikor csak azokkal vagy kedves, vagy könyörületes, akik közel állnak a szívedhez, észre sem veszed, hogy milyen szörnyeteggé változtatod magad.

Ez neked már nem fáj, ez a csak a tágabb környezetedet érint, és az új embereket körülötted. Értük meg úgysem kár. Majd megtanulják ők is a keserű igazságot, és megtanulnak óvatosabban élni. Csak semmi indokolatlan szeretet....

Egy dologról biztosan megismerhető a jószívű ember. Nem akar szándékosan fájdalmat okozni. Amikor csak teheti, küld egy kedves jelet feléd, és nem csak akkor ha kedve tartja. Nem zavar össze élvezetből, és nem vezet félre, csak hogy időt nyerjen.

Ha a szívedre teszed a kezed, pontosan tudod, hogy kikben bízhatsz, és hogy kikkel kapcsolatban van benned örök bizonytalanság. Nehéz kimondani, nehéz elfogadni, de hazug remények közt élni még nehezebb.

Most már csak attól félek, hogy mit fogok érezni ezek után. Hogy a csalódottságom elnyom-e minden eddigi érzést, hogy mivé változok át a dühöm miatt.

Mert ilyenkor akárhogy erőlködök, a keserűség keserűvé tesz. Ha rágondolok elönt a düh, és nem tudom csak úgy, könnyedén elengedni. Bosszúra, megtorlásra, szemek közé vágott igazságra szomjazok.

Aztán szépen lassan magamba fojtom majd ezt, vagy pár zsebkendőbe. Tovább lépek, túljutok. Ha minden jól megy, változatlanul bízom majd valakiben és valamiben ami lehet, hogy nem is ad okot rá. Ez a jobbik eset.

Mert az is megeshet, hogy most majd én rúgok bele valakibe. Nem belé, mert ahhoz majd gyenge leszek, inkább a következőbe. Valakibe, aki meg sem érdemelte, aki azt a dühöt kapja meg, amire nem szolgált rá, hogy aztán ő is indokolatlanul adhassa tovább egy másiknak.

Zs

Kommentek