„Ha tiltva nevelsz, hazudni tanítasz”…

...ezt a graffitit láttam egy ház falán és eszembe jutott róla két lány története. Csak hogy elgondolkodj, hozzád melyik áll közelebb, akár a kamaszkorod, akár ahogy Te neveled a gyereked, még akkor is, ha a két példa közt rengeteg árnyalat, sok más lehetőség rejtőzik.

A két lány, Kriszti és Anna, hasonló életkorú, épp túl a legvadabb kamasz éveken. Kriszti liberális neveltetést kapott, Anna sokkal konzervatívabb közegben nőtt fel. Mindketten bulizni akartak és buliztak is, de egész másképp történt meg velük.
 
Krisztit kezdettől fogva úgy nevelték szülei, hogy bármit elmondhat, a legeslegrosszabbat is. Egyik szülő sem volt semmilyen káros szenvedély rabja, egészséges életet éltek, eljártak mindenféle kultúrális eseményre, sportoltak, utaztak, ha lehetőségük volt rá. Kriszti nem érezte a nyomást, hogy valamilyen ideának meg kell felelnie, ilyennek vagy olyannak kell lennie, lehet önmaga. Ahogy közeledtek a kamasz évek, szép sorjában a szülei mindenről elbeszélgettek vele. Beszéltek a szexről, beszéltek a drogokról, mindennek hatásáról, következményeiről, aztán jöttek a bulik. Krisztit elengedték és az otthoni közegnek köszönhetően Kriszti be merte vallani, hogy bizony ott felöntött a garatra rendesen. Hogy örültek a szülei? Persze, hogy nem. Hogy aggódtak érte? Naná! De Kriszti megélte, nincs üvöltés, csak annak kifejezése, a sok alkohol káros és veszélyes. Azt is elmondták hogyan és miért. Kriszti megtapasztalta milyen a másnaposság és azt is, mennyire képtelen koncentrálni a következő nap. Nem rajongott az érzésért. A szülőkben persze felmerült, vajon jó ezt így megengedni, de egyszer azt mondta az apja: én is ezt csináltam ennyi idősen, most tiltsam meg neki? Ha pedig megtiltom, úgyis fogja csinálni, csak a tudtom nélkül.
 
Jónéhány buli után Kriszti egyre kevésbé vadult, egyre jobban tudta hol a határ. Megtapasztalta önmagát, megtapasztalta a szabadságot, ugyanakkor a biztonságot is, amit a szülői háttér adott neki.
 
Annát szintén úgy nevelték a szülei, hogy bármit elmondhat nekik, még a legeslegrosszabbat is. Legalább is ezt mondták. Aztán, amikor egy iskolai csínyt mesélt el, nagy kiakadás és hangos üvöltözés lett belőle. Amikor elmondta, hogy szeretne egy koncertre elmenni, akkor tiltás volt a reakció, „ehhez te még kicsi vagy” megjegyzéssel. Amikor egy őt érdeklő dologról mesélt, akkor értetlenséggel álltak előtte és egy erős nemet kapott. Aztán Anna titokban kezdett olyan zenéket hallgatni, ahol előfordult más szó, a „fuck”-on kívül... Kipróbálta az első cigit, majd az első füves cigit a szülők tudta nélkül, ellógott buliba úgy, hogy azt hazudta egy osztálytársánál alszik. Majd egyre több buliba, egyre több alkohollal, egyre több fűvel és aztán jöttek az egyebek. Míg egyszer a szülők ezt megtudták és még hangosabb üvöltözés lett. „a szemembe hazudtál, hogy képzelted ezt? Most itthon maradsz, nem mész sehova.”
 
És hogyan folytatódik a két történet... az élet írja...
 
És nem mondom, hogy minden kamasz útja így kezdődik és így is ér véget, ahány gyerek, ahány szülő, annyi történet. Ez a pár sor csak gondolatébresztő: a mai kor más, mint 10-20-30 évvel ezelőtt, tiltással valóban megvédjük gyerekeink és ha engedünk, mennyit engedjünk?

Kommentek