Ha neked jó, nekem is jó! Irigység nélkül élni

Sokszor nem jön össze az élet. Lemaradsz a koncertről, nincs pénzed beszállni a csoportos nyaralásba, nincs időd egy hétköznap estére tervezett vacsorára. Nem vagy ott, miközben a többiek jól szórakoznak. Ezen kattog az agyad, és a kötelező teendőid csak még nehezebben esnek. A fene egye meg, hogy nekik meg most milyen jó!
 

Mi az első reakciód, amikor látod, hogy valaki gyönyörű helyen nyaral, finom ételt ebédel, leírhatatlanul szerelmes?

Mi a reakciód akkor, ha neked ezek a dolgok éppen nincsenek meg?

Mi a reakciód akkor, ha az embert, aki a boldogságát hirdeti, nem kedveled annyira? És ha igen? Ha történetesen a barátod vagy valaki, akit nagyon kedvelsz?

„Milyen jó dolguk van már.” „Honnan van pénzük rá?” „Már megint étteremben ebédel?” „Hogyhogy ő is talált magának valakit?” „Na elmennek ezek a fenébe.”

Tipikus reakciók ilyen esetekben. Néha még hozzácsapjuk a saját nyomorunkat is.

„Nekem bezzeg a tegnapi bableves marad.” „És én mikor jutok el nyaralni?” „Pedig nem is jobb nő nálam...”

És odaírod, megüzened, hogy milyen irigy vagy, hogy nem hiszel a szemednek, hogy hogyan történhetett ez... de persze a végén mosolyogsz, mert nem gondolod ám komolyan. Igazából örülsz te neki, csak hozzon majd valami szépet a nyaralásról, meg legközelebb vigyen már téged is, meg magyarázza majd el, hogy ezt mégis hogyan.

Vagy csak hümmögsz és élből gratulálsz a remek élethez, de ha lehet nem is kérdezgeted tovább. Nehogymár elmesélje, hogy milyen csodálatos volt, amit a fotón nem is lehet látni és hogy még annál is boldogabb, mint ami látszik.

Nem vagy irigy igazából... Csak neked miért nem lehet ugyanolyan jó? Te miért nem érdemled azt amit ő? ő mennyivel érdemesebb a boldogságra jelenleg?

Van egy rossz hírem kedves! Bizony hogy irigy vagy! És féltékeny és frusztrált és egyre rosszabb lesz a kedved, pedig az a másik ott a távolba nem azért boldog, hogy neked rossz legyen!

Tudom hogy mit beszélek, mert hosszú-hosszú éveken át az első dolog amit éreztem, ha megláttam valami tőlem távol eső boldogságot, a mellkasom szorítása volt. Hogy miért ő és miért nem én, hogy francért kell kiszúrni vele az én szememet...

Szerencsére ma már nem így élek és nem így érzek, de nem azért, mert az élet azóta nekem dobálja a nagy lehetőségeket.

Sokszor maradék az ebéd, mostanában sem járok se síelni, se egy napfényes szigetre nyaralni és társam sincs éppenséggel. Persze van sok más, de a legfontosabb, hogy én akarom magam és az életemet másképp látni.

Örülni akarok annak, ha boldogságot látok, főleg ha olyan emberen, aki hozzám közel áll. És miközben örülök neki, én is egyre boldogabb leszek, még akkor is, ha csak kifli van ebédre.

Ezt a csodát csak te tudod megalkotni, csak benned, csak rajtad múlik. Elhatározás és akarat kérdése, hogy a poharat félig üresnek vagy félig telinek látod-e. Nem könnyű és van, aki rutinosan működő mogorvaságból kénytelen indítani, de a kezdeti erőltetés igenis meghozza a gyümölcsét.

Mondogasd csak magadnak, hogy milyen jó az, hogy a másiknak jó. Írd is le, mondd el neki is! És közben tégy valamit magadért is és ragaszkodj makacsul ahhoz, hogy te ma ismét jól leszel, a többiekért és érted is.

Tudjátok mit érzek most? Azt, hogy tényleg boldog vagyok. Hogy ha kell valami jót kívánni, elsősorban nem csak magamra gondolok.

Nem sajnálom senkitől az örömöt és már nem csak közhely az, hogy adni jobb. Mindennél elégedettebbé tesz, ha olyan arcon látok ragyogást, ami nekem fontos.

Tudjátok milyen irigység nélkül élni? Az egyik legszabadabb érzés.

Vass Adrienn

Kommentek