Félgőzzel

A legtöbb ember őszinteségre vágyik. A férfi férfi akar maradni, a nő meg nő, és tudni akarják, hogy hányadán állnak egymással. Puffogtatjuk ezeket a nagy szavakat, de mégsem cselekszünk úgy, hogy hűek maradhassunk hozzájuk. Az igen az nem, a nem az igen, a talán meg szinte értelmezhetetlen. Ha csak kis tétekben játszunk, nem bukhatunk akkorát, de a jackpotra is kevés esély van.

 

Borzasztóan tud fájni, amikor valaki az igazságot az arcodba mondja, de szükséges, és csakis ez lehet a jó irány. A stíluson persze sokat lehet vitatkozni. Nem mindegy, hogy hogyan hívod magadhoz, vagy építed le a másikat, de az üzenetet el kell küldeni valahogy, ha azt akarod, hogy válasz jöjjön rá, vagy hogy pont kerüljön a mese végér, vagy ha csak egy kicsit is tiszteled a másikat.

Semmi sem bosszantóbb a kétségnél. Amikor adnak is, meg nem is. Amikor mosolyognak rád, és az mondják, hogy semmi gond, de csak egy automatikusan beprogramozott válasz ez. Csak nem merik kimondani a nyilvánvalót, csak betesznek egy tartalékos dobozba, ahova néha hintenek egy kevés alamizsnát.

A nadrágot nehezen viselő férfiak manapság kezdenek a mögé a kényelmes közhely mögé bújni, hogy „úgyis a nő választ”. Ebből kifolyólag nem kezdeményeznek, vagy ha mégis, csak egy formális, minden kreativitást és egyéniséget mellőző, laza üzenetet dobnak feléd, aztán majd te hozz ki belőle amit akarsz. Lesz ami lesz.

Hódítani? Nekiveselkedni? Mi az?

Válassz te helyet, mondd meg hogy mivel érdemes lenyűgözni, meg azt is, hogy melyik az a pont, amikor a térdedre tehetik a kezüket. Add meg a jelet, engedd magad, aztán később ne rinyálj, mert a férfi ugye azt nem szereti, sérti a fülét, és ezt neked igazán tiszteletben kell tartanod.

Legyél elérhetetlen illúzió, de közben azonnal használható, bevállalós és semmiképpen sem prűd partner. A szöges ellentétek harmóniája. Ha már kétfelé tudunk figyelni, két személyiséget is egyben magunkra kaphatunk, nem? Kéresd magad, de csak éppen addig, amíg ők meg nem unják a várakozást.

Állítják, hogy olyan kapcsolatot akarnak, ahol nem rendelik magukat alá a női akaratnak, hogy vezetni akarnak, hogy a klasszikus értékeket képviseli. Közben meg ha szorult helyzetbe kerülnek, inkább elengedik a gyeplőt, és remélik, hogy te átveszed, vagy magyarázat nélkül is eltűnsz majd a messzeségben. Harcolni azért, ami nem azonnal kényelmes, ami nem azonnal működőképes, egyre kevesebben szoktak. Inkább jöjjön a következő, aki majd elég jó lesz hozzájuk. Valaki, aki pont úgy küzd értük, és helyettük, ahogy nekik kényelmes.

Ha az első lépés nagy nehezen meg is történt. Ha pont akkor és úgy noszogattad, pont annyira lökted el, majd húztad magadhoz ami még éppen belefért, akkor talán meg is nyerhetted. No persze inkább csak átmeneti időre, mint örökre.

Aztán ha meccset kell nézni, ha ételt kell kérni, ha a testre van szükség, előjönnek a férfiaknak feltétlenül kijáró igények. Ha azonban meg kell téged hallgatni, ha vezetni kell, ha a problémákkal szembe kell nézni, és véleményt kell nyilvánítani, sokszor inkább kisfiúvá változnak, akik minden erejükkel terelni próbálnak.

„Nem tudom. Nekem mindegy. Ahogy akarod. Erre nem tudok mit mondani. Mondd meg te. Ne gyere már megint ezzel.”... Vagy csak a némán hallgatás. A válasz nélkül maradt kérdések, amik talán holnapra el is tűnnek maguktól. Ugyan...

Pedig mi csak azt akarjuk hallani, amit ti is tudtok. A választ ami már rég ott van a fejetekben. Azt akarjuk, hogy merjetek kezdeményezni, merjetek kiállni azok mellett a dolgok mellett amik nektek fontosak, merjetek őszinték lenni, és merjetek akár bántani, vagy elküldeni. Ne csak akkor nyissátok ki a szátokat, amikor kényelmes, és ne csak akkor vállaljátok a véleményeteket, ha az hasznot hoz nektek.

Olyan egyértelmű, amikor csak egy álfigyelmet kap a nő. Olyan sok jele van annak, hogy ha csak egy részét, és azt is csak a megfelelő pillanatokban akarják.

Tartaléknak bárki jó lehet, és a férfi pontosan tudja, hogy egy nőnek néha ez is elég. A fél mondat, a féligazság, a félig figyelem. Mert hazudik majd a nő magának egy tündérmesét, ha annyira reménykedni akar.

És ezzel a félgőzzel fel lehet szedni, közel lehet tartani, és gyönyörűen el is lehet engedni. Majd megunja magától, és az is az ő hibája lesz, meg az ő baja, hiszen neki nem volt elég.

És igazából tényleg mi nők voltunk a hülyék, akik hagytuk, és akik lassan elfogadjuk, és továbbra is elnézzük ezt. Senki sem fog itt a sarkára állni. Belénk épül a rossz minta, és lassan visszagörbül a gerincünk. A tiétek és a miénk is.

Te hazudsz, és én készségesen elhiszem. Te úgy nyújtod a kezed, hogy én éppen ne érhessem el, de mégis próbálkozom egy darabig vele. A férfinak ágyszomszéd kell, mert az a legegyszerűbb, a nőnek meg az az öt perc összebújás is többet ér a semminél. Aki felszáll, csendben maradhat, ezen a halálosan lassan haladó, szerencsétlen szerelvényen.

Zs.

Kommentek