A félévi bizonyítvány margójára

Tényleg vannak szülők, - mégpedig többségben -, akik nem tudnak örülni a jó bizonyítványnak, akiknek semmi nem elég, sőt a kitűnőre is azt mondják, ez természetes? Igen, tényleg.

Szoronganak
A szülői értekezleten azt hallgatom, hogy egyre több a szorongó gyerek az osztályban. Az osztályfőnök azt bizonygatja, hogy meg kell dicsérni a gyerekeket, hiszen a felső osztály nagy változás, és akkor is szép a félévi bizonyítvány, ha becsúszott pár négyes. Nem értem, tényleg vannak szülők, akiknek ezt el kell mondani? Akiknek a jó bizonyítvány nem elég jó? Valóban ennyi gyerek szorong, mert túl nagyok az elvárások otthon? Valóban mindenből ötöst kell kapni? Vannak gyerekek, akik nem tudnak aludni, így egyre fáradtabbak, és elindul a negatív mókuskerék, és a teljesítmény egyre rosszabbá válik. Akad, aki csak a körmét rágja, de olyan is, aki tizenegy évesen evési zavarokkal küzd. Minél fiatalabbak a gyerekek, annál nagyobb sebeket okozhatnak azok a szülők, akik kizárólag a jegyeket nézik, akiknek csak az ötös a megfelelő, az elfogadható, a jó. A verseny óriási, a gyerekek pedig egyre inkább nem szeretik magukat, hiszen őket is csak akkor szeretik, ha ötöst hoznak. Akinek nem inge, az ne öltözzön fel!
 
Rámegy a szülő gyerek kapcsolat
Teljesen eldeformálódhatnak azok a szülő gyerek kapcsolatok, amelyekben nem számít, hogy az emberpalánta milyen karakterű, mi érdekli, mivé válhatna. Egyforma mérce szerint kell teljesíteni mindenkinek mindenből, mert a gyerek feladata a tanulás. Nem tudom elfogadni, hogy valaki mindenből egyformán kitűnően teljesítsen. Szerintem az nagyon ritka, hogy egy gyereknek ugyanolyan kiváló a tudása matekból, fizikából, kémiából, mint rajzból, testnevelésből, vagy éppen történelemből. Számomra kitűnő bizonyítvány átverés. Átverése a gyereknek, és a szülőnek. felesleges gátakat, és elvárásokat támaszt a felnövő generációban. Szomorúan nézem a karikás szemű gyerekeket, akik nap nap után küzdenek, hogy elnyerhessék szüleik figyelmét. Mert a szülő csak akkor figyel, ha ötös. illetve akkor is csak annyit, hogy ez a természetes. Mert a szeretetmegvonás nagyon éles fegyver. Ezzel az az elsődleges baj, hogy ha a szülő belekerül a jegyek bűvöletébe, onnan nehezen tud kitörni. Egy idő után már csak az fog számítani, hogy a matek, vagy a földrajz miért nem ötös, miért négyes. Ha négyes, az nem jó. Ha ötös, akkor is tanulni kell, mert az a dolgod, - hallható. Persze a szülő csak jót akar. Ám nem számol azzal, hogy a gyerekkel lévő kapcsolata egy idő után már csak a jegyek felől adagolja majd a szeretetet.
 
Anya szemében én csak egy jegy vagyok?
Ha pedig a szülő, csak akkor figyel, akkor szeret, ha ötöst hoz a gyerek, egy idő után a gyerek maga is csak akkor fogja szeretni önmagát, ha ötöst kap. Ez pedig egy olyan automatikus és gyilkos program, mely sok betegséget és boldogtalan felnőttet gyárt évről évre.
 
Milyen üdvözítő lenne, ha a gyerekeinket nem kizárólag egy ötös rendszerben tudnánk szemlélni. Ha önmagukhoz képest is tudnánk értékelni őket. Emlékszem, az én édesanyám, volt, hogy megdicsért, és össze-vissza puszilt, együtt örült velem, amikor hármast hoztam matekból. Tudta, mennyi munka, könny, és küzdelem volt mögötte. És igen, volt olyan is, amikor egy ötös kapcsán leteremtett, mert tudta, hogy hazugság az egész, egy összepuskázott hazugság, amire nem kellett volna büszkének lennem.
 
A tanulás belső öröm, belső késztetésből születő vágy. Milyen jó lenne, ha ezt az ösztönös kíváncsiságot minél tovább fenn tudnánk tartani. Vagy legalább mi magunk ne járuljunk hozzá annak összetöréséhez.

Kommentek