Fel nem nőtt férfiak


Azt gondolhatnánk, hogy a mai világban ez nem lehetséges, hisz akkor, hogy maradnak életben? És most nem azokra a „mama szoknyája mellől kirobbantani képtelenség” fazonokra gondolok, mert ugye az eléggé egyértelmű képlet. Hanem azokra, akik úgy csinálnak, mintha férfiak lennének, és akiknek van szép nagyra nőtt egójuk, amit ha kell verekedéssel vagy egyéb férfias eszközzel meg is tudnak védeni. Tulajdonképpen ez a nagyra nőtt egó a legfőbb kincsük, életük szeme fénye, hisz nélküle úgy éreznék magukat, mint egy kétéves kisfiú.


Sosem hibásak, mindig mások azok. Soha, semmit sem lehet kiejteni előttük, amit az egójuk nem szeretne hallani, mert azonnal a legdurvább támadásba lendülnek, hogy porszemmé zúzzák azt, aki más véleményen van.


Általában erős lelki terrorban élnek mellette az emberi lények, akik vagy folyamatos gyomorgörccsel élnek, vagy egy idő után megunják és megértik, ezek az egók nem fognak megváltozni, csak egyre rosszabbak lesznek. Úgyhogy ha lehet lelépnek úgy, hogy vissza sem néznek.


Valójában fel nem nőtt gyermekek ők belülről, hisz a felnőttkort onnantól lehet definiálni, amikortól egy ember nem folyamatosan hárít és mentegetőzik, hanem felvállalja a tettei utáni következményeket. Ezt ők sosem teszik. Sosem! Mindig vétkest keresnek, mindig mutogatnak, őrjöngenek vagy állandóan idegbajt kapnak.


Azt nagyon szeretnek kapni egyébként, mert akkor mindenki látja mennyire félelmetesek ők, mennyire sok-sok munkájukba kerül az élet. Le is nézik azt, akinek nincs annyi idegeskedni valója, számukra az csak egy született szerencsés, egy elkényeztetett, akinek semmi dolga.


Nagyon szeretnek szenvedni, de lehetőleg úgy, hogy a környezetük is belerokkanjon. Akkor az igazi, mert akkor az érzelmek dúlnak jobbról-balról, és legalább mindenki olyan szarul van körülöttük, mint ő maguk.


Amúgy nagyon szeretnek másokat kritizálni, megítélni, így helyezve magukat föléjük, mely nyilván sérült lelkükkel függ össze, de hát egy idő után ez már senkit sem érdekel, mert nagyon uncsi. Hiába tudjuk, hogy azok csinálják ezt, akik tele vannak komplexussal és önértékelési problémával, mégis rossz érzést vált ki a másikból az ilyen viselkedés.


Általában mindig rájuk kell figyelni társaságban is, és nagyon kell vigyázni, nehogy véletlenül megszakítsad a mondandójában, vagy azon kapjon, hogy nem érdekel, mert akkor óriás hisztibe kezd, felháborodva azon, mennyire tiszteletlenek vele az emberek.


Ő persze bármit megtehet, amit éppen szeretne, rá nem vonatkoznak azok a szabályok, amik szerinte mindenki másra viszont igen.


Ha netán olyan szerencsétlen vagy, hogy egy ilyen férfival élnél együtt, akkor túl sok választásod nincs.


Bigott hívő leszel, és Istenben megtalálod a megváltást, vagy megvilágosodsz, és hihetetlen szeretettel és türelemmel költözöl el egy idő után.


Vagy óriási veszekedések és viták árán, teljesen lenullázva jössz rá, hogy vannak emberek, akik egyszerűen nem is akarnak megváltozni, sem most, sem soha, mert nem is látják, hogy valamiben meg kellene.


Sajnos mindenképpen szomorú a vége, és annál jobban jársz, minél hamarabb rájössz, nem akarsz egy felnőtt férfi pótanyukája lenni.


Mert te egy nő szeretnél lenni, egy férfi mellett.



Szabó Lilla

Kommentek