Ezeket ne mondd a gyereknek!

A legtöbb szülő tisztában van vele, hogy bizonyos mondatok nemhogy üresek, semmitmondóak a kisgyerek számára, de még pluszban árthatunk is velük, éppen annak, akit annyira szeretünk. Íme a leggyakrabban kimondott, szánkon kicsúszott mondatok, amelyeket másképp kellene fogalmaznunk, és azt is eláruljuk, hogy miért.

 

Ne hisztizz már!

A „hiszti”, mely szót a köznyelvben a kezelhetetlen síró, érzelmeit uralni nem tudó kisgyerekre alkalmazzuk egy olyan jelenség, amelyet meg kell tanulnia a gyereknek és a szülőnek is kezelni. Ez pedig nem abból áll, hogy felszólítjuk, hogy hagyja abba. A szülő részéről a hiszti kezelése általában rengeteg türelmet, higgadtságot és leginkább következetességet igényel. Emlékezzünk arra, hogy egyik gyerek sem születik hisztisnek. A „ne hisztizz már” kifejezés helyett fogalmazzuk meg a gyerek számára, amit éppen érezhet, például: Tudom, hogy most nagyon csalódott, szomorú, dühös, éhes, fáradt stb vagy… Ha megközelíthető, próbáljuk érintéssel, öleléssel, szeretettel teli halk szavakkal megnyugtatni. Ha elutasító, akkor várjuk meg amíg megnyugszik, eközben pedig ne hagyjunk, hogy az ő érzelmei eluralkodjanak rajtunk, felbőszítsenek minket. Fontos tudatosítani magunkban, hogy olyan gyereket szeretnénk nevelni, aki majd felnőttként is fog tudni uralkodni az érzelmein, amely célhoz rögös, de teljesíthető út vezet. Ha következetesen mindig a szülők úgy reagálnak a hisztire, hogy egyrészről kielégítik a gyerek vágyát, (Tudom, hogy vágysz egy kis édességre, és szívesen bekapnál egy gumicukrot), másfelől leépíti a gyerek túlzott, követelőző, esetleg agresszív, vágyainak azonnali teljesítésére törekvő magatartását (Ha hazaérünk, süthetünk együtt valami finomat), s ezt oly módon teszi, hogy érezze a gyerek, fontos ő és az igényei számunkra, akkor a hiszti értelmét fogja veszíteni.

Ne bőgj már!

A ne sírj, ne bőgj már mondattal semmibe vesszük a gyerekünk érzéseit, melyet ő a sírással tud kifejezni, megfogalmazni a legjobban, egyszerűen azért mert vagy fizikailag, vagy lelkileg annyira fáj valami. A ne bőgj már mondat ezen túl nem ad semmilyen vigaszt, a kisgyerek úgy érezheti, hogy magára marad azokkal az érzelmivel, amikkel ő maga nem tud megbirkózni, és mindez nem érdekli a szüleit.

De ügyes vagy!

Nagyon fontos, hogy szülőként dicsérjünk, mégis az önmagában elhangzó, de ügyes vagy mondattal nem mondunk semmit. Érdemes pontosabban megfogalmazni, hogy miért gondoljuk úgy, hogy elismerésre méltó az, amit a gyerekünk, tett, vagy mondott. gyönyörű színeket használtál a rajzod elkészítéséhez, nagyon illedelmesen viselkedtél, amikor hangosan köszöntél, vagy igazán kitartó voltál. A de ügyes mondat azért sem szerencsés, mert ha sokszor csak ezt hangoztatja egy szülő, a gyerekben pont az ellenkezője merülhet fel, hogy ha nem mondják, akkor nyílván nem volt ügyes. Ez hosszú távon éppen a magába vetett hitet ássa alá.

Igyekezz, a végén elkésünk miattad!

A legtöbb kisgyereknek fogalma sincs arról, hogy mit jelent az öt, tíz perc, és úgy általában az idő. ők még egy olyan világban léteznek, ahol az idő mint olyan nem számít. Az sem egészen világos számukra, hogy mit jelent elkésni valahonnan. Éppen ezért felesleges és ártalmas bűnbakot csinálni belőlük, vagy rájuk tenni a felelősséget egy olyan dologért, ami rajtuk felül áll. Számoljunk elég időt a készülődésre, és amikor olyan helyzetbe kerülünk, amikor ez nem kivitelezhető, akkor sokkal célravezetőbb, ha inkább magunkról beszélünk, hogy nekünk milyen fontos, mi szeretnénk, hogy előbb odaérjünk az oviba, hogy legyen idő a torna előtt átöltözni, ezért kérem, hogy vedd a cipőd egy kicsit gyorsabban.

Akkor ehetsz sütit, ha megetted a főzeléket.

Legtöbben tudjuk, hogy ez a mondat mennyire káros, mégis sokszor kicsúszik a szánkon. Ezzel a kijelentéssel azt érjük el, hogy a gyerek számára az evés nem öröm lesz, hanem egy kényszer. Mondjuk helyette inkább azt, hogy nem szeretném, ha a süteménnyel laknál jól.

Bogáti Gabi

Kommentek