Ésszerű vagy nem az… Változtass, ha kell!

Van egy lakótelepi sztorim. Egy azokból, amiről nem is hiszed el, hogy igaz. Pedig de. Van egy csaj, Kriszta, aki úgy elvan magában… Az anyja 17 évesen szülte őt, az apjával meg nem nagyon tartja a kapcsolatot. Már igazán korán, tizenévesen elkezdett pasizni, de persze csak a helyi srácokkal. És akkor az egyik fiútól végül terhes lett nagyon fiatalon, ezért összeházasodtak, és együtt nevelték Ivettet 11 évig.

Amikor fiatal szülőket látok, akkor mindig van bennem egy kis irigység. Mert én már harminc vagyok, és sokszor eszembe jut, hogy jó lenne szülőnek lenni, de közben érzem magamban, hogy megőrülnék anélkül a szabadság nélkül, amit 30 éves koromig átéltem. És közben meg azt érzem, hogy nő vagyok, ezért meg kell még ugranom azt a hatalmas kihívást, hogy családalapítás, meg terhesség… Szóval egyáltalán nem gondolom, hogy én a diplomámmal, három beszélt nyelvvel, és az utazásaimmal előrébb lennék az életben, mint Kriszta.
És közben Kriszta meg szeretné élvezni az én szabadságomat, és kissé csapdában érzi magát. Van egy gyereke, aki miatt keveset jár el, egy férje, aki sokszor nincs otthon, egy munkája, ami nagyon fárasztó, és keveset fizet, és egy lakása, ahova minden áthallatszik…
 
A változás kis dolgokon múlik, és nem tudod pontosan, hogy melyik lépés indítja be a dolgokat. Amikor viszont egy ennyire bezárt helyzetben vagy, mint Kriszta, a legkisebb nyitás, változtatás is elemi erővel bír. Kriszta elkezd angolul tanulni a neten, használja a google fordítót, és chatelgetni kezd külföldi oldalakon. Aztán valahogy egy nemzetközi társkeresőre téved, és megismerkedik az indiai Tamillal. Olyan ismeretlen, és más az egész… Mert Tamil nagyon megértő… Figyel. Érdeklődik az iránt a kultúra iránt, amiben Kriszta él, és ez hirtelen nagyvilágivá teszi őt.
 
Kriszta egyre jobban utálja mindazt, ami körülötte van, mert úgy érzi, otthon nem veszik komolyan őt. Aztán az apja hirtelen meghal, és így Kriszta örököl egy kis házat meg földet Alsózsolcán. Mi legyen? Még soha semmi nem volt csak az övé, de ez az ő öröksége… Biztos nem fog odaköltözni! Olyat tesz, ami külső szemmel őrültség: eladja a telket, és a házikót, és vesz belőle egy repjegyet Indiába, hogy személyesen is megismerkedjen Tamillal. És odamegy, és beleszeret. De nem akarnak ott élni, ezért Kriszta hazajön, és próbálja megalapozni a közös életüket itthon, Magyarországon.
 
Kriszta új életet kezd: elválik a férjétől, és vele hagyja a gyermekét. Mégis, valami biztonságra, ismerősre van szüksége, ezért ott marad, ahol felnőtt, a lakótelepen. Albérletbe költözik egyedül, és így várja Tamilt. Aztán ő is megérkezik Indiából, és hamarosan Kriszta újra terhes lesz. A régi életének a helyszínén egy teljesen új életet kezdődik.
 
Persze ez az egész folyamat két év… Sok próbálkozás, sok menekülés, sok csalódás. Csak így, a két év távlatában lehet látni, melyek voltak azok a lépések, amelyek beindították Kriszta új életét, és amelyek hatékonyak voltak a változás elérésében, mert ezalatt az idő alatt sok olyan lépés volt, ami sehova sem vezetett. Kriszta tisztában van vele, hogy amit végigvitt, az a hozzá legközelebb álló emberek életét alapjaiban változtatta meg, kavarta fel. Tettei első ránézésre nem ésszerűek, mégis, számára boldogságot hoztak.
 
Újrakezdésre akkor van szükség, amikor azt érezzük, hogy megrekedtünk. Járhatatlan az út. Ezért más irányba kell menni. Talán az lenne az ideális, hogy minden nap hagyjuk, hogy változzanak a körülményeink. Hogy ne ragaszkodjunk a meglévő dolgokhoz. Ha merünk a hétköznapok apróságaiban magunkhoz hű döntéseket hozni, akkor képesek leszünk folyamatos mozgásban tartani az életünket. Így, ha akadály merül fel, már egy kis változás is elég lehet, hogy átlendítsen bennünket a nehézségeken, és akkor nem hagyjuk, hogy sarokba szorítsanak a ki nem mutatott belülről jövő konfliktusaink.
 
Ha épp most úgy van, hogy egy újrakezdés szükséges a változás elindításához, akkor bízz magadban. Lehet, ami most még nem ésszerű, szép lassan azzá válik! Mozgásba lendítesz egy számodra vonzóbbnak tűnő új életet, és higgy benne, hogy az szép lassan valóban összeáll!
 

A Te történeted


 
A Te életedben is előfordult már, hogy erőn felül kellett teljesítened, hogy egy mélypontról felállj? Ha szívesen beszélnél róla, másokat biztatva ezzel az újrakezdésre – jelentkezz és írd meg a történeted június 15-ig. 
A beérkezett sorstörténetekből a Richter Főnix Közösség védnöke segítségével választjuk ki a bemutatásra kerülő főnixeket. 

 

Kommentek