Ellustulásom története

Nincs nő és nincs is több sírás. Na ez pontosan igaz a férfi szóval behelyettesítve is. Az egyetlen megoldás a kapcsolatok átalakítása, és a testiség teljes megtagadása. Ha az apácák biztosítanának róla, hogy töménytelen mennyiségű miseborban lubickolhatnék náluk, már költöznék is.

 

Az egész a nyárral kezdődött. Mert nálam valamiféle szabály, átok, áldás alapján a nyár elég gyér időszak. Szexuális dolgokba maximum akkor bonyolódom, ha már nem is tudom végiggondolni, hogy éppen a bonyolódás felé tartok. Szerencsére mostanság már ezeket is kikerülöm, mert gyorsvonatként indult be az elférfiasodásom. Menthetetlenül haver üzemmódra váltottam.

Az még oké lenne, hogy pacsizgatok, meg a többi haverral káromkodom a rozém felett. Talán még az sem akkora gond, hogy specifikus csajozási tippeket adok, és hogy nyugalommal hallgatom végig a sikeres hódítások történeteit.. de míg nyáron volt olyan eszmélésem, hogy azért én is a gyengébbik nem tagjai közé tartozom, ez manapság már szinte teljesen a mélységes sötétségbe merült.

Szóval a lakás, amit lassan kérónak is hívhatok, de az agglegények jelzőjét is simán elé dobhatom, egyre jobban amortizálódik lefele. A porcicák... viccelsz?... portigrisek eddig sem érdekeltek különösebben, sem az ablakmosás, de új szokásom, hogy a ledobált holmikon csak átesek, majd újakat dobálok rá, kezd egy kicsit aggasztani. Vagy inkább az aggaszt, hogy nem is igazán aggaszt. Elvannak azok ott a földön és ha csak morzsa került közéjük, sokkal kevésbé büdösebbek is, mint az egy hetes, áztatással palástolt mosatlan.

Amúgy a nincsférfi nincssírás már ezzel meg is van oldva, mert ide fix, hogy nem hozok fel senkit.

Aztán például áttértem a komédiára és még egy olyan filmen sem tudtam sírni, mint a Csillagainkban a hiba. Sokkal közelebb van most hozzám a leevett hálóingben (ráadásul ez leginkább a múltkori buliban csak médium módon koszolódott alsószoknyám), fetrengve röhögés, közben pedig jöhet a hűtőből az, aminek még jó a színe, és az a kenyérdarab, ami nem penészes.

Pislákoló lángocska is csak azért ég itt most mellettem, mert kiégett a lámpa és nem volt kedvem kicserélni a villanykörtét. Saccperkábé kilencven mécsesem van még, úgyhogy aggódni emiatt sem kell.

A smink leginkább csak azért érdekel, mert az új százforintos szerzeményeimet tesztelem. Mindig is meghatott, ha valamit áron alul tudtam beszerezni, legyen az egy kalapács, vagy egy liter öblítő. Így ezzel a szem és szájkifestős játékkal inkább csak a zs... zsugoriságomat bizonyítom, nem pedig a jó megjelenésre való hajlamot.

Amúgy meg teljesen mindegy ez a megjelenés dolog is, mert előbb utóbb úgyis meg kell szólalni, és belőlem jelenleg se lány, se nő, se hölgy, se asszony nem kiabál, maximum egy herélt dobermann, de lehet, hogy az is túl lányos hozzám képest.

Ha tudnék kártyázni, addig játszanék most, míg a karomat is elnyerik tőlem, és ha érteném bármelyik sportnak a szabályát, csak vennék mellé egy karton sört.

Szóval szomorkodás abszolút nincs, de lehet, hogy ha így folyatom, fizikailag is beindul egy nemváltoztató folyamat bennem, és az már lehet, hogy nem lesz olyan vicces. Vagy önmegtermékenyítődök... na az meg még kevésbé.

Nyilván ez csak egy korszak... nyilván. Olyan, mint amikor a vámpírnak képzeltem magam, vagy olyan, mint amikor a férfiszerelmek heti rendszerességgel történő cserélgetése volt a mánia.

Csak ez most sokkal nyugalmasabb, és sajnos sokkal igénytelenebb is. Bár úgy tűnik, hogy ez a titok nyitja.

Nincs köztes út a férfiak kezelésére. Vagy a betegük vagy, vagy a pajtásuk. Vagy látod bennük állandóan a potenciát, vagy pacsira tartod a kezed.

A lányok sorsa a szenvedés, a pletyka, a hiszti... Milyen jó is lesz ha egyszer visszakapom magam. Viszont amint ez meg nem történik, még megeszem ezt a tegnapi burgermaradékot az éjjeliszekrény sarkáról, hogy le tudjam tenni valahova a kólásdobozt, ahol nem kell félni attól, hogy a szemétdomb aljáról egy patkány hirtelen belenyal. Mert a padló már nem biztonságos.

Enn

Kommentek