Egyszer el kell engedned a gyereked kezét

Nem, ezzel igazából senki sem számol. Pedig emlékszünk rá, hisz mi is így tettünk, mikor kirepültünk az életbe, magunk mögött hagyva a biztos fészket, a megszokott otthont, hogy újat alapítsunk, saját családra leljünk. Hátra sem néztünk, úgy vágtunk neki a saját ösvényünknek, szánalmasnak tartva a szülői aggódást és féltő tekintetet.

 

Nem gondoltunk bele, egyszer visszakapjuk az élettől, egyszer majd felnőnek a mi gyerekeink is, egyszer majd fontosabb lesz a szerelmük minden másnál, még nálunk is. Hiába voltunk a legjobb szülők ( vagy próbáltunk azok lenni), az élet rendje ezt kívánja, és annál jobb, minél hamarabb esik le a tantusz.

Az első jeleknél még kétségbeestem. Az én családomat nem zúzza szét semmi és senki. Három gyerekem van, és ez így is marad, míg világ a világ. Az is természetes volt, hogy a nagyfiam barátnője szinte nálunk lakik, én mindig azt mondtam, inkább nálunk legyenek a bulik, mintsem fogalmam se legyen arról, hol is van a gyerekem. Túléltünk pár ilyen itthoni rendezvényt és érdekes kalandot, volt olyan is, hogy a nagyfiam osztálytársnője a férjem hálószobájában kereste őt. Szóval voltak kalamajkák, de a szemem előtt mindig az lebegett, hogy így még mindig egyben maradunk, a buliskorszakot pedig elég hamar felváltotta a szerelmes korszak, hálistennek.

Tulajdonképpen, ha van barátnője a fiadnak, igazán szerencsés lehetsz, mert pontosan tudod, most már sokkal jobban kordában lesz tartva gyermeked, mint azt te elérhetted volna így a felnőttkor küszöbén. Egy nő, akármilyen fiatal is, ösztönszinten azt szeretné, ha a férfi (fiú), biztonságot jelentene a számára, tehát a tanulás felé fogja ösztökélni, sokkal jobban, mint azt te tehetnéd.

Nem fog külön kétes bulikba járkálni, nem fog máshol aludni, mert egy lány igazából a saját ágyában szeret, így egy buliban alvás hálózsákban, mérhetetlen számú alkohol vagy egyéb mámorban fetrengő fiatallal együtt szinte kizárt. A reggeli WC-ről nem is beszélve.

Az is biztos, hogy az érzelmi stabilitás minden mást pozitívan befolyásol majd, így nem a csajozás lesz a legfőbb program, mely azért manapság eléggé érdekesen fest.

Nyilván ugyanez elmondható a másik oldalról is, hisz milyen megnyugtató, ha a mai világban monogám párkapcsolata van a lányodnak egy megbízható fiúval, aki megvédi, hazakíséri, szereti őt.

Viszont szembesülnöd kell azzal is, bármennyire kényelmes a mamahotel, a függetlenségre való törekvés kettesben erősebb előjellel rendelkezik, ami teljesen normális, ki akarja, hogy az anyukája és apukája előtt élje a felnőtt életét. Én nem akartam, az érettségi szünetben költöztem el otthonról és titokban meg is házasodtam, de az én szüleim voltak azt hiszem azok, akiket nagy betűvel lehetne a „hogyan viselkedjünk tinédzserkorú gyermekünkkel” című kézikönyvben az ellenpéldaként megjeleníteni.

Mégis, nagyon nehéz megélni anyaként, hogy az, akinek a kezét fogtad húsz éven át, pont el akarja engedni azt. Beugranak régi reflexek, ahogy velem viselkedtek a szüleim, vagy ahogy anyósom a férjemmel, úgyhogy tudom, mit szabad és mit nem szabad tennem.

Mindenképpen tisztelnünk kell gyermekeink önállóságra való törekvését, nem hátráltatnunk kell, hanem segíteni, mert ez a záloga az ő boldogságának. A nők könnyen válnak zseniális manipulátorokká, főleg a szeretet zászlaja alatt, és egy férfinek a női energiára annyira szüksége van, mint fuldoklónak a levegőre. De ezzel nem szabad visszaélnünk, hisz hány házasság ment már tönkre rettenetes anyósok miatt (érdekes ugye, hogy általában az anyósokkal van a gond, nem az apósokkal), akik szentül hitték, azzal, hogy megszülték fiúgyermeküket, végre megszülték azt, aki majd az életük végéig az ő leghűségesebb társuk lesz.

Nem. A gyerekeinknek el kell menniük otthonról, saját családot kell alapítaniuk, s nekünk anyáknak pedig háttérbe kell vonulnunk. Ha egészséges viszonyt szeretnénk felnőtt gyermekeinkkel, el kell fogadnunk az ő új életét, párválasztását. Bíznunk kell bennük és tudni, hogy ahogy nekünk is kellett minden lecke az életben, úgy ő sem véletlenül kapja őket, mert az biztos, hogy senkinek sem lesz egyszerű és sima útja, még ha kívülről úgy tűnik is.

Nem azért születtek, hogy a mi elképzeléseinket valósítsák meg, arra mi születtünk. ők a saját feladataik miatt születtek meg, s ha nem hagyjuk őket élni a saját életüket, pont olyan rosszat teszünk nekik, mintha a legfőbb ellenségeik lennénk.

Úgyhogy ha eljött az idő, engedjétek el a gyerekeiteket. És hagyjátok, hogy mindamellett, hogy úgyis elválaszthatatlan a kapocs köztetek, a legfőbb bizalmasa a párja lehessen.

Szabó Lilla

Kommentek