Egy kis relax -avagy az énidő kiemelt szerepe

„Próbálj meg lazítani, nem győzlek tanítani, hogyan csináld. Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek és aztán megint mehet minden tovább.”


Aki emlékszik a fenti Hofi nótára, talán el is kezdte dúdolni magában és közben rájövünk, hogy ebben az egyszerű dalban mekkora igazság rejlik.


Tudjuk, igen, már kívülről fújjuk, XXI. század, felgyorsult világ, villódzó fények, meetingek tengere, rohanás a gyerekkel a suliba, majd vinni edzésre, nekünk is kéne valami sport, de a bevásárlás sem várhat...


Zsonglőrködünk az időnkkel, zsonglőrködünk az idegrendszerünkkel, talán van egy szusszanás hétvégén, egy leckekikérdezés és bevásárlás között.


Azt muszáj tudnunk, hogy nem facsarhatjuk ki a végtelenségig önmagunk, nem robotok vagyunk, pár évtizetig „on” üzemmódban.


Ha Te nem szánsz időt magadra, ki fog?


Ha Te nem veszed figyelembe a saját pihenési igényeg, ki más fogja?


Ha mindig mást helyezel előtérbe, hogyan marad energiád?


A lazításnak ezerféle módja közül választhatunk, de mielőtt egy picit átgondolnánk merre is induljunk, fontos tisztázni, hiába írok én le itt bármit, ha Nálad az lesz a reakció, hát igen, de jó lenne, na igen, bárcsak lenne rá időm/pénzem. El kell hinned, hogy ha valamit akarsz, arra előbb-utóbb meglesz mind az idő, mind a pénz. Ha szereted magad annyira, hogy beismerd, mennyire fontos, hogy feltöltődj, meglesz rá a keret.


A lazítás pont olyan, minthogy elviszed a kocsidat szervizbe, átnézik, ha kell, kicserélnek egy-két alkatrészt. Ha az autódért megteszed, na nehogy már magadért ne tedd meg!



Lazítani önzőség?


Sokan önzőségnek tartják, hogy magukra fordítsanak időt, pénzt, energiát, merthogy azt elveszik mondjuk a család elől. De ha belegondolsz ebbe, ugye Te is érzed, hogy ez így egy kissé sántít. Mert lehet, hogy anya eltűnik 2 órára, de aztán fitten, mosolygósan jön haza. Vagy inkább otthon marad mosogatórongy állapotban. Na melyik?


Na de milyen módon? Koncerttől a meditációig


Az, hogy ki milyen módon töltődik fel, egy klassz koncerttel akár vagy épp masszázsal, mindegy is, csak találd meg a módot, ami a tied, ami a legközelebb áll hozzád. Lehet ez éppenséggel a meditáció is, de sokan még mindig azt gondolják ez valami „nem fehér embernek való” dolog. Pedig egyáltalán nem ördöngősség. Lehet, hogy nem fog úgy menni a meditálás, mint egy buddhista szerzetesnek, na de nem is úgy élünk!


Legyen meg az énidőd és ha a meditációt választod magadnak, kezdd azzal, hogy magadra zárod az ajtót és kényelmesen elhelyezkedsz. Eleinte érdemes inkább ülni, a fekvés közben könnyebb belealudni. Helyezz magad elé egy tárgyat és kezd el figyelni. Először egy percig, majd növeld fokozatosan az időt. Mindig kezd újra, ha valami gondolat bekúszott az agyadba és nem kizárólag a tárgyra koncentráltál. Ez a technika teljesen kiüríti az agyad arra az időre, szusszannak egy kicsit az idegsejtek. Továbbá segít a fókuszálásban, amikor 402 dolgot kell egyszerre csinálnunk, ne essünk szét, tudjunk priorizálni.


Lélegezz!


Ha a gyakorlat már profi módon megy, lehet légzést figyelni, jó mélyre szívni és ugyanolyan hosszan kifújni. Lélegezni lehet felületesen, ahogy a mindennapokban tesszük, itt viszont hosszú, elnyújtott légzésről beszélünk. Ha jól csinálod, már néhány lélegzet után világbéke hangulat ér el.


Mondhatod, hogy jó, itt tök könnyű, csak lélegezgetek magamban, senki nem szól be, na de épp azért gyakorolsz, hogy amikor helyzet van, ezt a nyugalmat akkor is meg tudd tartani. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás és idővel már magától jön, nem veszed fel úgy a vitás, idegörlő helyzeteket, csak segítesz a légzéseddel megnyugodni. Mindamellett, hogy a tüdőkapacitásnak is nagyon jót tesz. Arról nem beszélve, hogy feltüzelt állapotban mennyire lehet jó döntést hozni? Néhány, már begyakorolt lélegzet, az idegpályák kisimulnak és egy jóval megfontoltabb döntésre tudsz jutni. Mindenki jól jár!


Köszi, hogy elolvastad a cikket, de most menj szépen, keress magadnak egy nyugis helyet és kezdd el, ne várj holnapig! Feltöltődős, mosolygós napokat!

Kommentek