Egy barátság születése

Mindegy hány éves az ember, barátságok nem egyik percről a másikra köttetnek. Azaz persze sok esetben van egy nagy pillanat, amire aztán majd mindketten emlékezni fogtok, de ez nem elég. Van az egésznek egy folyamata, ami közben hibák és megerősítések gyűlnek majd egy nagy csokorba.

A legszebb rész az eleje, amikor szépen kitapogatjátok a hasonlóságokat, vagy lenyűgöz titeket a másikban valami olyan, ami nektek nincs, de bárcsak bírnátok vele. Amikor először összenevettek, amikor először találtok közös pontot a múltatokban, vagy a jövőre néző terveitek csengenek össze. Az első nagy közös kaland, amikor egyértelműen egymásról szólt az estétek, és az első olyan pillanat, amikor hiányzott a másik.
Aztán a sokadik ilyen is eljön, és az édes megszokás. Számíthatsz rá, számíthat rád és bevésődik.
 
Pont mint a rózsaszín ködös szerelmes rész. A hibák, és az, hogy hosszútávon ez hogy fog működni, még nem jelennek meg élesen, még nem akartok ezen agyalni.
De idővel az a szakasz is eljön, és pontosan az után dől el, hogy csak egy intenzív, de futó összetalálkozás voltatok, egy viszony, vagy valami igazi, a csúnya részek ellenére is tartós kapcsolat lesz a tiétek.
 
Amikor eléritek ezt a részt, már gyönyörű, hosszú lajstromot tudtok ráolvasni a másik fejére. Alapvető hibákat, olyan helyzeteket, amikor a másik nem viselkedett megfelelően. Bántó megnyilvánulásokat, pillanatokat, amikor hiába számítottál rá, nem volt ott, és azokat a lehetőségeket is, amik majd ez után jönnek.
Itt aztán lehet kételkedni, kicsit több időt külön tölteni, nem keresni egymást, mást keresni és akár teljes mértékben különválni is...
Itt néha az is kiderülhet, hogy egyikőtöknek fontos volt, a másiknak meg igazából mindegy.
 
Viszont ha túlélitek, akkor új fejezet kezdődik.
Hiszen már tudod milyen, tudod mikor, mennyi idő kell neki, és azt is, hogy mikor nem fog tudni segíteni, mikor nem akar majd. Ha tényleg túlestetek a balhén, és annak ellenére tényleg mindketten maradtatok a vonal másik végén, nem fog hiányozni az eleje.
Mert a szerelmeknél az ember igényli az eufóriát, a tüzet, az újra és újra feléledő vágyat, de a barátságoknak erre nincs szükségük.
 
...
 
Ezért mondom neked, hogy jó lenne mihamarabb túlesni valami mocskos vitán, vagy bárcsak látnám már egy gusztustalan arcodat. Bárcsak tudnám biztosan, hogy már volt eleged belőlem, de úgy igazán, és hogy mostanra mégis úgy döntöttél, hogy több ebben az érték, minthogy elhagyd a csónakot.
 
Próbálok óvatosan adagolni, de hát zsigerileg türelmetlen vagyok. Már az előtt tudni szeretném, hogy mi lesz a vége, mielőtt kiderülne, hogy igazán elkezdődött-e valami. Már a nyugdíjas résznél, a sokéves házasságnál akarok tartani kölyök fejjel.
 
Amikor majd nem érzem szükségét egy-egy marhaság után a bocsánatkérésnek, mert tudom, hogy tudod, hogy ez vagyok, és neked így is elfogadható. Amikor nem kell kérdeznem, hogy elfogadod-e, amikor eszedbe jut neked is valahonnan, és csak hozod, adod. Amikor egy összenézéssel meg van oldva, amikor már tudok hallgatni is és az ugyanannyit mondd.
Amikor élből hozok neked egy fröccsöt, és te adsz egy szál cigit a számba kérés nélkül. Amikor a létezés éppen elég haszon ahhoz, hogy nem mondanánk le róla.
 
Enn

Kommentek