Ég veled, Múlt idő!

Hagyjuk végre magunk mögött a múltat! Ne éljünk benne, ne azt éljük újra. A jelenünk és a jövőnk több figyelmet kér.
 

„Ezen a napon...”

„Ma van három éve...”

„Az ismerőse lettél...”

Nézem, hogy mi volt velem két éve, meg négy éve. Nem izgat fel, nem mozgat meg. Pedig volt katarzis, üvöltés, őrjöngés, tetszhalotti állapot.

Aztán nézem ezeket a fiúkat és lányokat, akik annak örülnek vagy azért sírnak, mert történtek dolgok. Ólmos súlyként kötöznek magukra gondolatokat és érzéseket, amik már rég továbbálltak. Sütnek egy pitét, mert ősszel azt szokták, vagy felhívnak valakit, akivel egyszer, ilyentájt érdemes volt.

Újramagyaráznak valamit, ami már egy másik megfejtéstől sem lesz. Így volt, úgy volt, jobb volt, rosszabb volt. Könyörgöm, csak volt! Vége!

Nem szeretem a múlton rágódást, a múltba nézegetést, a múlt képeinek folyamatos előkapargatását. Ha régen rosszabb volt, szerencse hogy vége, ha meg jobb, akkor ne idegesítsük már ezzel magunkat.

Tanulni kéne belőle, ugye? Aztán mit?

Ha vertek már át, a következő is át fog? Ha tavaly nem jött össze, akkor idén sincs értelme belevágni? Ha az életem folyamatos lelki próbatételek és őrlődések sora, akkor nyugalomra sohasem számíthatok?

Nem tudom és nem akarom elfogadni, hogy a múltam határozza meg a jövőmet. Hogy nem csak formál, de ma is befolyásol.

Nem akarok óvatosabb lenni vagy feszültebb vagy boldogtalanabb miatta.

Jelen van, meg jövő. A múlt csak egy vodka melletti nosztalgia.

Hányszor mentél el, hányszor jöttél vissza, hány embert bántottál meg... Sose működött, akkor sem hitted, más se akarta... És?

Nem más vagyok és nem az előző. És még csak nem is a tavalyi én.

Te sem vagy az aki voltál. Többet láttál, többet hallottál már. Több eszközöd van és több erőd. Lehetetlen, hogy kevesebb lettél ennyi harc árán.

A remény van fixen minden korban, az a bolond remény. Meg a mindig tiszta és üres füzetlapok. Nagyjából ugyanazt akarom, de nem ugyanazt írom le és nem ugyanúgy. Elég csak egy apró változó, egy morzsával több odafigyelés, és teljesen más az eredmény.

Jó, persze, kicsit már jobban félek, de ez nem tarthat vissza. Ha nem bízol újra ugyanúgy, akkor a fene megette.

Én addig bízok, amíg megéri, amíg érdekel, hogy most mi lesz a vége. És csak addig lehet más a vége.

Vass Adrienn

Kommentek