Csúnyán beszél a gyerek. Mi a teendő?

Az eddig angyalkának hitt tündérke, vagy bájos mosolyú kisherceg száján hirtelen olyan szavak is kibukkannak, melyek aggodalomra is okot adhatnának. Mi a teendő, ha csúnyán beszél az óvodás gyerekünk? Egy rossz szokásról, vagy inkább provokációról van szó?

Te hülye vagy?
 

Az egyik reggel, mikor éppen csak három órát aludtam a kicsi miatt, a hat és fél éves fiam, mintha mi sem lenne természetesebb, rám ripakodott, amikor kiöntöttem véletlenül az asztalra a tejet, hogy te hülye vagy? A nővéréből és a bátyjából persze azonnal kitört a nevetés. Én viszont teljesen lefagytam. Közöltem, hogy ez elfogadhatatlan, én sem beszélek így vele, szóval ezt a viselkedést kéretik mellőzni. Én nem a haverja vagyok, hanem az anyukája. – meséli kicsit megütközve Kata, Bence (11 éves), Marcell (6 és fél éves), Flóra (13 éves) és Virág (három hónapos) anyukája


Okok, és ami mögötte van


Hogyan történhet meg az, hogy egy nap az addig példásan viselkedő, vagy csak a normális határain belül mozgó vadóc egyszer csak trágár szavakat kezd el használni? Az óvodában hallja a barátaitól, vagy a játszótéren ragad rá? Esetleg a szüleit utánozza? Az okok közül azonban nem szabad kihagyni a provokációt sem, azaz amikor a gyerek a szülei reakciójára kíváncsi, amikor szeretné tudni, hogy hol húzódnak azok a bizonyos határok. A kisgyerek tudja, hogy ezek a szavak, - ha nem is érti pontosan a jelentésüket – de valamilyen hatást fognak kiváltani a szüleiből, azaz nem fogja őket hidegen hagyni. Amikor így beszél egy kisgyerek, tudatosítani kell már az első alkalomtól kezdve, hogy ebben a házban, lakásban, a mi családunkban nem beszélünk így egymással, hogy ez számunkra nem elfogadható. Tisztázzuk a szabályokat, miszerint a családunkban ez a magatartás nem dívik. Soha ne tegyünk úgy, mintha nem hallottuk volna meg. Ám bizonyos alkalmakkal, nem kell túl komolyan sem venni. Ilyenkor azt is lehet mondani, egy kis humorral elütve a dolgot, hogy még jó, hogy nem hallottam meg a zenétől, vagy a sapkámtól, hogy mit mondtál… Azonban az is állhat a trágár beszéd hátterében, hogy éppen „rossz társaságba” keveredett a gyerek. Ebben az esetben érdemes visszairányítani finoman szeretettel, de erős kezekkel a megfelelő szokásokhoz. Amint kicsúszik a száján a szó, érdemes egy közös jellel figyelmeztetni. Az is jó lehet, ha együtt találunk ki a trágár szó helyett egy köznapibb kifejezést, ami segíthet, sőt még akár vicces is lehet. Egy alkalommal egy tanárnő mesélte, hogy megkérte a gyerekeket, hogy inkább a kecske szót használják a közismert „k” betűs káromkodás helyett.


A szavak hatalma


Amikor az alig négy éves a családi összejövetel kellős közepén beszúr egy csúnya szót, jól hallhatóan, artikulálva, az dermesztőleg hathat. Igen, vannak szavak, melyek súlyosak. Egy hasonló esetben mégsem kell eldramatizálni a helyzetet. A trágár szavak is csak szavak, hozzá tartoznak a nyelvünkhöz, és meg kell tanulni használni, vagy még inkább a helyükön kezelni őket, nem pedig tabuként tekinteni rájuk. Magyarázzuk el a kisgyereknek mit jelent az, ha csúnyán beszélünk, és miért nem méltó az hozzánk, és azt is, hogy ezeket a szavakat nem minden esetben, és nem akárkinek „szokás” mondani. Próbáljuk meg megérteni miért használta azt a bizonyos szót. Meg is kérdezhetjük, hogy ismeri-e a jelentését.


Hitelesség mindenekelőtt


Kikerülhetetlen, hogy egy napon meghallja a gyerek, amint a szülei káromkodnak. De ha nem ők, akkor éppen egy jó barát, vagy valaki olyan, akit a kicsi nagyra értékel. Lényeges tudatni a gyerekünkkel, hogy mi magunk sem vagyunk mindig tökéletesek. Ragadjuk meg ilyenkor az alkalmat, és hívjuk fel a figyelmet arra, hogy okos gyerekek okosabbakkal barátkoznak, hogy nem attól lesz valaki jó fej, vagy vagányabb kölyök, ha rondán beszél. Igen, ha egy felnőtt mérges, vagy kihozzák a sodrából, előfordul, hogy kicsúszik valami csúnya a száján. Akkor is, ha ennek nem kellene így lennie. Ha ez előfordul, mondjuk azt, hogy sajnáljuk, nem kellene így beszélnünk, és törekedjünk arra, hogy ez ne forduljon elő csak nagyon ritka esetekben. Ha pedig nekünk szülőknek szokásunk a csúnya beszéd, nem kell azon csodálkozni, hogy a gyerek is káromkodik. Próbáljunk ez esetben együtt változtatni, változni. A család ereje hatalmas, még az is lehet, hogy a gyerek miatt mi magunk szokunk le a csúnya beszédről.


Bogáti Gabi

Kommentek