A csoda te magad vagy


Vannak pillanatok, mikor lelassul minden. Az élet képei úszva befolynak a tudatodba, összevágva, mint egy értelmetlen film. Másnak semmit sem mondanának. Más jelentőséget kapnak a fények, az ízek, illatok.


Lebegsz bennük, mint egy lassított mozdulatban. Víz alá merülsz, érzed, ahogy a hűs ellep, talpadtól a fejed búbjáig, érzed ahogy a fejed tetején át az egész testeden keresztül egy erős fény a földhöz szögez, beáramlik a mélybe, elér egy ismeretlen magot, ahová becsusszansz, csak úgy megnyugtatólag, hogy érezd a felfelé áramlást, mely a szíveden keresztül elönti és kitölti a teret, melyet elfoglalsz a mostban.


Átjár a boldogság, nincs eredete és vége, igen, tudod, jó most minden jó. Átjár a nyugalom és a biztonság, a sérthetetlenség tudata, életed képei ebben az állapotban értelmetlen összevisszaságnak tűnnek. Nincs okuk, csak következményük, de most az is mindegy. Eltűnik minden félelem, amitől gúzsba kötötted magad, amitől nem merted vállalni a saját sorsodat, vállalva egy olyan boldogtalanságot, mely nem a tiéd, ami nem hozzád tartozik, hisz nem is létezik.


Te létezel, nem úgy, ahogy eddig megszoktad, de létezel, valahogy határok nélkül, valahogy úgy, hogy mégis értelmet nyer minden.


Hálás vagy. Olyan állapotban vagy, ami eddig elérhetetlennek tűnt, mert belefolytál az élet szeretetlenségébe, értelmetlenségébe, kilátástalanságába, mely, mint egy mély verem fogva tartott.


De ugrottál egy nagyot, megtettél olyan lépéseket, melyek áthajítottak az akadályokon, pedig, mennyire rettegtél megtenni őket, talán egy életen át.


De most támogatott állapotban vagy. Amikor jó úton jársz, mindig olyan dolgok történnek veled, melyek segítenek. Amíg lépéseket teszel, addig figyelni kell a jelekre, mert mindennek jelentősége van. De amint a helyeden vagy, csak történnek veled a dolgok, s mikor az utolsó szálat is levágod, mikor az utolsó visszahúzó erőt is lefejted magadról, akkor már biztos leszel mindenben.


Arra gondolsz, hogyan fogod tudni ezt másnak is megmutatni? Hogyan fogod ezt elmagyarázni, hogy segíthess máson? Ezekre nincsenek szavak, de a szívedből kitörő visszatarthatatlan erő majd segít mindenkinek, akinek kell és akinek lehet.


Még nem tudsz feljebb törekedni, még nincs itt az ideje, maradni kell. Van még dolgod, szereped, melyet be kell tölteni. De most már tudod, csak öröm, boldogság és végtelen szeretet vár rád, a kérdést törölheted is a fejedből. Nem kell tudnod, miért vagy itt.


Egyet kell tudnod, ennek az állapotnak az elérése az értelme mindennek.


Minden más csak jelentéktelen intermezzo az életben, olyan játék, mint a színpadon látható színdarab.


Az út, ahogy elérsz idáig, nehéz. De ha bemész minden ajtón, ami kinyílik előtted, elfogadsz mindent, amit felkínál a sors, jó lesz. Befelé kell figyelni, minden, amit értéktelen dolgok hajhászásával teszel, időpocsékolás, csodák nem kívül történnek veled, hiába vársz rájuk.


Hiába hiszed, hogy majd elámul a világ csodálatos lényedtől, amíg te nem ámulsz el tőle, senki sem fog. Utána pedig már nincs szükséged a külvilág visszaigazolásaira.


Mert a világ ezután körülötted forog anélkül, hogy neked ezért tenned kéne.


Hagyd magad, ess térdre, hagyd, hogy az ismeretlen erők magukkal vigyenek, tedd a dolgod és bízz abban, aki valójában vagy.


Maga a csoda.


Szabó Lilla

Kommentek