Csak az érdekli, hogy milyen a márkája…

A felmérések szerint két kamaszból egy nem aszerint dönt, hogy kényelmes, vagy tetszetős egy bizonyos ruha vagy cipő a számára, hanem csak az a fontos, hogy milyen a márkája. Mit tehet a szülő? Tippek és kipróbált receptek egy helyen.

Márkák: a diktatúra kezdete
„De anya, nem érted, hogy nekem fontos, hogy Zara legyen a felsőm? A Vans cipő pedig igen is menő, és akinek nincs, azt kicikizik.” - hadarja a tizennégy éves leányzó. Mit tehet az újabb és újabb rohamok esetén a szülő, akinek nem dagad a pénztárcája a sok zöld hasútól? Egyre korábbra tehető a márkák jelentőségének növekedése a gyerekek életében. Amíg a nyolc éves vágyai még összhangban vannak a megvásárolt termékekkel, addig a tizenöt éves kamasz áhított ruhadarabjai erősen kiakaszthatják a szülőket. Egy márkás farmer, vagy tornacipő több tízezer forintba kerül, és sajnos komoly érveléstechnikai tudásra kell szert tenni, hogy meggyőzzük a gyerekünket, hogy a létezés nem márkafüggő. Ezzel pedig azt az érzetet kelthetjük benne, hogy minket, a szüleit nem érdekli az, hogy mi fontos a számára. Szóval az örök nagy kérdés, hogy meg „kell-e” venni a méreg drága, ugyanakkor márkás cuccokat a fiataloknak, vagy álljunk nyugodtan ellent, hiszen senki nem halt még bele abba, hogy a fehérneműje nem haute couture.
 
Miért bálványozzák a tinik a márkákat?
A tinik alapvetően konformisták, azaz szeretnének hasonlóak lenni, mint a barátaik, ugyanakkor paradox módon persze nem másolatokká akarnak válni, legyen szó akár a viselkedésről, szóhasználatról, vagy az öltözködésről. A fiatalok számára a külső megjelenés rendkívüli fontossággal bír, így nem riadnak vissza az eszetlen költekezéstől sem, ha a frizuráról, cipőről, vagy a ruhákról van szó. Folytonosan változó testét elfogadni készülő tininek a kortársai által is bálványozott márkás cuccok jelentik a kapaszkodót, és az állandóságot. Éppen ezért a tinik hiába vannak tisztában azzal, hogy a pénz, nem a csapból folyik, és igen is megterhelő lehet szüleiknek vágyaikat beteljesíteni, ők ezzel mit sem törődnek. Számukra egy kérdés merül csak fel: vajon érek-e annyit a szüleim szemében is, hogy megvegyék ezt vagy azt nekem.
 
Ellenállni, vagy behódolni a márkáknak: Ez itt a kérdés!
Előbb utóbb minden családban felmerül ez a kérdés. Egyesek igent mondanak, mások a pénzügyi helyzetre, vagy az elveikre hivatkozva nemet. Akadnak, akik elsőre utasítják csak vissza a fiatalt, ám nyitva hagynak bizonyos ajtókat: a szülinapodra megkaphatod. Egy biztos, a konfliktus élő, és létező probléma, mely elől nem nagyon van menekvés. Színt kell vallani a szülőnek.
 
Meggyőzni a tinit, hogy nincs szüksége rá?
Elsőre lehetetlen küldetésnek tűnik. Ne reménykedjünk abban, hogy rögtön lemond majd a legtrendibb cuccokról, ám ha ügyesen tálaljuk, akkor talán nyitott fülekkel és szívvel tudja fogadni azt a fontos információt, mely talán megoldást nyújthat, mégpedig azt, hogy az eredetiség, az egyediség fontosabb a konformitásnál. A saját stílus erőt adhat és sugározhat, amihez nem feltétlenül kellenek új vagy márkás öltözékek. Néha elég az is, ha a meglévő darabokat másképpen variáljuk, esetleg feldobjuk pár új kiegészítővel, de úgy is alkothatunk egyedi kinézetet magunknak, ha az nem terheli le a pénztárcánkat.
 
Én így csináltam
„Tizenhét évesek az ikreim, és egy évben kétszer egy teljes öltözékre való büdzsét biztosítok a számukra. Rajtuk áll, hogy milyen ruhákra költik azt a pénzt. Az első időkben volt olyan, hogy nem vásároltak cipőt, vagy pullóvert, mert nem fért bele az árba a márkás termék. Ebben az esetben persze nem engedtem őket télen szandálba, ám a megvásárolt csizma jóval olcsóbb márka nélküli darab volt, azaz vér ciki az ő szemükben. A következő szezonban így jóval szemfülesebbek voltak és okosabban választottak. Hamar rájöttek, hogy ugyanazért az árért jóval több cuccot vásárolhatnak, sőt azok a darabok is jól állhatnak nekik, amelyeken nincs márkajelzés.” (Mária a 17 éves Virág és Zsófi édesanyja.)
 
„Megértettem, hogy a tizenöt éves Annának fontos, hogy úgy öltözzön, mint a barátnői. Tehát hagyom, hogy ő maga válassza ki a ruháit, melyek, ha túllépik a havi keretet, a saját zsebpénzéből kell a különbözetet finanszíroznia.” (Kata, a 15 éves Karolina édesanyja)
 
„Minden évben elviszem a nagyokat az outletbe, ahol maguk újíthatják fel a gardróbjukat egy bizonyos kereten belül. Ők boldogok, hogy a kedvenc márkáik között válogathatnak, és én is elégedett vagyok, hogy nem a butikok magas árait kell megfizetnem.” (Krisztina, a 15 éves Andris és a 11 éves Annamari édesanyja)

Kommentek