“Coolest Monkey in the Jungle” – Rossz az, aki rosszra gondol!

Itt egy kép egy cuki fiúról. Az van a pulcsijára írva, hogy ő a legmenőbb kismajom a dzsungelben. Látom magad előtt, ahogy az anyukája leparancsolja a mászóka tetejéről, majd megsimogatja a fejét, és szó szerint úgy becézi hogy: te kis maki. És semmi kivetnivalót nem találok ebben.

Én is hívok majomnak szeretetből embereket. Biztos neked is mondtak már ilyet. Sőt! Valószínűleg más állatnevekkel is illettük már egymást olykor. Cicukám, nyuszikám, mackóm, malackám...
Ugye nincs ezzel semmi baj?
 
Vagy igen? Mi is?
Jaaaa, hogy ez a fent említett, ez a bizonyos kismajom egy fekete fiú.
Ööööö... bocs, de még mindig nem értem, hogy mi a baj...
 
A H&M gyártott egy vicces pulcsit, ráadta egy kisfiúra, és a képet feltöltötte az online webshopjába. Valaki kiszúrta, túlkombinálta magában, és most megy a műbalhé. Mert miért fekete fiúra kellett adni? Mert a feketékkel nem illik így bánni...
 
Hogyan?
 
Ki az az idióta, aki 2018-ban valóban azt képzeli, hogy a feketék nem emberek, hanem majmok? Ki az, aki szerint az a rasszizmus melegágya, ha egy kisfiút így becézünk, vagy ilyen pulcsit adunk rá? Ki az, aki szerint a H&M majmoknak gondolja a feketéket? Ki az, aki szerint egy ilyen és ekkora cég kőrasszista, és ez egy rejtett üzenet? Ki az, aki szerint a feketék ezzel mélységesen meg lettek alázva? Nemár...
 
Egyesek szerint ezt a pulcsit maximum fehér gyereken lehetett volna fotózni... Mert úgy ok.
Tényleg? Az oké, ha egy fekete kissrác nem veheti fel ezt a pulcsit, ha vele már nem reklám a reklám? Csak egy fehéren ok? Csak egy fehérnek szabad?
Nem ez a rasszizmus?
 
Tök mindegy, hogy a H&M direkt vagy véletlenül hirdette ezzel a fiúval a pulcsiját. Mindegy, mert maximum elmosolyodni illene ezen. Mert ne legyünk már ennyire álszentek, ennyire karót nyeltek, ennyire óvatosak, ennyire érzékenyek, ennyire beszariak.
A feketék jogaiért nem ilyen jellegű szőrszálhasogatással tehetünk. Ezzel a balhéval senki nem segített senkin. Ettől a hisztitől nem lett populárisabb az elfogadás és az egyenlőség eszméje sem.
 
Ebben a sztoriban maximum a kisfiú háborodhatott volna fel, vagy a kisfiú családja. De gondolom nekik volt magukhoz való eszük, meg humoruk...
 
Manapság egyre több lett az „érzékeny téma”. Baromi nagy függetlenség, meg felvilágosultság van, mégsem értjük a viccet, mégsem engedjük meg hogy egy téma súrolja a határainkat, az ingerküszöbünket. Előbb háborodunk fel, és csak utána gondolkodunk. Vagy utána sem. Miért?
Egy cuki pulcsiból rasszista jelképet farigcsálnak, egy vágyakozó pillantásért perverz erőszaktevőnek neveznek bárkit...
de ez már egy másik történet...

Kommentek