Boldogság és irigység

Különös jelenségre lettem figyelmes az Instagramon. Mintha totálisan a visszájára fordulna minden. Mintha nem is egy szeretetteljes ünnep közelegne, hanem a leszámolás napja...

Az emberek már nem csak azt emlegetik, hogy szeretnének őszinte posztokat IS látni, hanem egyenesen kiborulnak attól, ha valakinek a feedje túl szép, ha a sztoryjaiban ajándékokat és kuponkódokat mutogat. És ha valaki boldog, ha túl sokszor, és túl gyakran boldog, az szinte már bűncselekmény.
 
Értem én. Ebben az évben az emberek sok mindent veszítettek. Több a szomorúság, több a húsba maró, nyers valóság. De azt nem hiszem, hogy ez ellen még több keserűséggel kellene harcba szállni.
 
Ha unod, hogy a régi, kedvenc influenszered minden nap kipakol valami finomságot, amit ajándékba kapott: kövesd ki! Ha fáj neked, hogy még most is mosolygós képeket posztol, ints neki végleg búcsút.
Ne kövess olyat, aki irritál, ne kövess olyat, akivel képtelen vagy együtt örülni, akinek a boldogsága neked kín.
 
Én olyan embereket követek, akiket kedvelek. Folyamatosan felteszem magamnak a kérdést, hogy hasznos-e számomra amit tőlük látok, és ha valaki túl sok lesz, ha valaki nem ad nekem semmit, vagy egyenesen idegesít, attól megválok. Jó emberektől is megválok. Olyanokat is lapátra teszek, akik régen feldobták a napomat. Ha nem érzem már őket, nem terhelem velük a fejem.
 
De azoktól, akiket továbbra is örömmel követek, nem sajnálom az ingyen adventi naptárt, vagy az aboutyou ruhát. Nem zavar a mosolygós kislánya, és nem kívánom, hogy akadjon a torkán az ingyen falat.
Az én életem se jobb, se rosszabb nem lesz attól, hogy valakinek új csizmája van.
Én nem vágyom más életére, mindig csak enyémet akarom jobban élni. És erre több ízben figyelmeztetem is magam!
 
A gondolatnak teremtő ereje van! Nem én mondom először.
Ne gyűlölködjetek! Ne irigykedjetek! Ne mások boldogsága taszítson titeket nyomorba!
Inkább inspirálódjatok a különböző online felületeken. És csak akkor, és annyit fogyasszatok belőle, amennyit jól esik. 
 
Ebben az időszakban, így az ünnepek előtt, és a küzdelmes év vége fele igenis kell a fény! A fény bárhova beragyog, csak fel kell állni a sötét szoba sarkából, és el kell húzni a függönyt!
És ami neked teher, az lehet, hogy másnak fény. Ne álljunk be az ítélkezők táborába!
 
Ha trend lesz abból, hogy egyre többen bántunk másokat az abszolút ártalmatlan, kirakatba helyezett boldogságuk miatt, akkor tönkretehetjük azt a közös játszóterünket, ami megannyi jót is adhatna még nekünk.
 

Kommentek