A bizonytalanság a félelmeink melegágya. De mi nem hagyjuk magunkat!

A sok rosszaság közül, melyre az elménk képes buzdítani minket, talán az egyik legborzasztóbb a bizonytalanság érzése.

Teljesen mindegy, hogy az érzés az anyagiak miatt, vagy érzelmek miatt születik-e meg bennünk, teljesen uralma alá tudja vonni az embert, aki ettől valóban a kínok kínját állja ki.
A kilátástalanság uralma alatt az a legnehezebb, hogy egy idő után rájövünk, igazából senki sem tud segíteni rajtunk, senki sem tudja helyettünk megoldani azt, amire úgy érezzük mi sem vagyunk képesek. Hiába vannak a legjobb barátaink, a tanácsaik vagy jóakarásuk órákig, akár napokig eltarthat, de amint éjszaka lesz vagy egy józanító pillanat, újra teljes súlyával nehezedik ránk a nyomasztó gondolat, melytől úgy tűnik, kilátástalan menekülni.
Átalvatlan éjszakák, valeriánák jobb esetben, rosszabb esetben ki tudja mik, de hiába, mert a probléma feloldhatatlansága ott nyomakodik az agyunkban, az elménkben.
Hangulatingadozások, melyek nyilván nem a megoldás felé terelnek senkit, hisz érzelmi alapú döntést hozni mindig a legrosszabb.
 
 
Ilyenkor egyetlen megoldás marad.
El kell gondolkozni, mire taníthat ez minket. Az elfogadásra? A bizalomra? Olyan könnyű ezeket kimondani, de megvalósítani annál nehezebb. Igen, erre tanít, de nem arra, hogy ne tegyünk semmit. Ha nem teszünk semmit, hiába a bizalom és az elfogadás, mert történni nem fog semmi.
Ha ki tudunk tűzni egy célt és elkezdünk energiát táplálni belé, gondozzuk és dolgozunk a megvalósításon, akkor talán tud működni. Sajnos vagy szerencsére ez lehet az egyetlen megoldás, mert az összes többi csak áltatás lehet. Azt mondják az okosok, hogy a kitartás a célunk mellett a legfontosabb, sokkal fontosabb, mint pusztán csak a hit, hogy sikerülni fog.
Sőt, akár fel lehet úgyis fogni, mint egy új lehetőséget, amit felhasználhatsz azért, hogy jobb legyen az életed. Hogy soha többet ne kerülj ugyanabból az okból, ugyanabba a helyzetbe.
Sajnos az állandóság nem a fizikai világ ismérve. Így minden, amit biztonságnak hiszünk, illúzió. A bizonytalanság ennek az illúziónak a tudatosodása elménkben, amire persze félelmekkel reagál és próbál újabb illúzióba belekergetni.
Az, hogy kinek mitől jelenik meg az életében, megszámolhatatlan variációs lehetőséget ad. Birtoklása tárgynak/embernek, pénznek, egy életben betöltött szerepnek vagy magának az életnek. Azok a dolgok, amiktől azt hisszük, boldogok leszünk vagy vagyunk. De az igazság az, hogy előbb utóbb mindentől el kell válnunk, mindentől és mindenkitől, hisz az élet törvényei a fizikai test halálával végződnek.
 
 
Ha ezeket a változásokat megtagadjuk, hiába minden, csak a félelmeket engedjük szabadon, melyek a bolondulásig vihetnek mindannyiunkat.
A bizonytalanság igenis egy lehetőség, mely a kreativitásunkat hívja elő, így segítve a változás pozitív irányát.
Hiába szeretnénk a homokba dugni a fejünket, attól még az elménk ugyanúgy zakatolni fog, dübörögve kényszerítve arra, hogy lépjünk.
Vannak döntések, melyeket meg kell hoznunk, bármennyire is nehéz. Húzhatjuk az időt egy darabig, de hiába tesszük előbb-utóbb meg kell lépnünk, és minél tovább húzzuk, annál nagyobb árat kell fizetnünk érte.
 
 
A bizonytalanság ebben segíthet, hogy minél előbb hozzuk meg azt a döntés, amit halogatunk, mert fájdalmas vagy nehezünkre esik, mindegy.
Ha tudunk célt kitűzni, ha a kitartásunkkal és minden erőnkkel rajta vagyunk, a változás be fog állni. Egyszerűen muszáj, hogy így történjen és ebben akár már elég hinnünk is.
Mindenkinek nehéz, mindenkinek voltak mélypontjai, nagy változásai az életben, nem vagyunk egyedül. És mindenki máshogy kezelte ezeket, ahogy tudta.
Van, aki a sarki kocsmában öregedett meg legszélsőségesebb esetben, és van, aki eljutott oda, ahová akart, vagy még tovább.
Valóban a mi döntésünk, melyiket választjuk!

Kommentek