Az elbénázott ajándék esete

Azok a kivételes egyedek, akik tényleg eltalálják a színt, a méretet, a formát, a mintát, ne is olvassanak tovább! De mitől lehetsz biztos benne, hogy kivétel vagy? Ha azt mondtam, hogy tetszik, ha hordom? Ugyan, az még semmire sem garancia!

 

A férfiak tudják, hogy a nők szeretnek öltözködni. Kedveskedni próbálnak egy új pulóverrel, vagy egy fehérnemű szettel, csak a helyzet bonyolultságát néha nem veszik figyelembe.

Vannak köztük olyanok, akik ilyenkor egyedül vágnak bele a veszélyes projektbe.

Kiválaszt egy piros garbót, mert körülbelül háromszor látott már rajtad hasonló színt. Csak pirosat maximum kiegészítőként hordasz, és garbót meg egyáltalán nem.

Vesz egy L-es bugyit, meg B-kosaras melltartót. Jó tudni, hogy a melleidet kisebbnek, a seggedet meg nagyobbnak látja. Ha fordítva történik meg, akkor viszont ciki, hogy az apró alsóba semmiképpen sem tudod beleerőltetni magad, de a melleid lubickolnak a felsőrészben.

Az éppen jó méretű, éppen jó színű kardigánt tulajdonképpen jónak is minősíthetnéd. Csak ilyen kardigánt fél éve akartál, és így felvéve valahogy mégsem te vagy.

Az óvatosabb típus más nők segítségét kéri. Ez talán még nagyobb hiba, mint az egyedül vásárlás. Nehogy már az anyósod válasszon neked hálóinget, vagy egy ismeretlen, förtelmes stílusú eladó, vagy az a barátnőd, akit soha nem sértenél meg, de a színek és formák harmóniájának legnagyobb ellensége!

Ráadásul így többen is drukkolnak egyszerre azért, hogy megfelelő legyen a kiokoskodott darab. Tehát a kellemetlen átadás után, a csajos kávézásnál is színt kell vallanod.

Kétségbeesésedben kiszaladhat ilyenkor a szádon, hogy képtelen lennél hordani ezt a kapcát, de sokszor, szeretetből csak nyelsz egyet és mosolyogsz.

„Óóó, köszönöm. Nem is tudom, hogy mit mondjak... Nagyon eltaláltátok...”

Innentől kezdve nem csak ezt a förtelmet kell hordanod családi vacsorákon, randikon és otthon, de a következő ajándékot is, hiszen a tesztkör bevált. A pasid azt hiszi, hogy beszéli a nyelvedet, és újra meg újra meglep valami gyalázattal.

De ezeknél a férfiak által elkövetett baleseteknél is van rosszabb. Amikor egy olyan nő lep meg ruhával, aki ismer... és kiderül, hogy nem ismer.

Legszívesebben azonnal feltennéd az összes eszedbe jutó, zaklatott hangnemű kérdést:

Mikor láttál engem vastag, kötött pulóverben? Mikor hordtam utoljára rózsaszínt? Oviban?

Mihez fogom ezt felvenni, és hova? Az érettségi óta nem voltam bálban, és már akkor sem bírtam a tüllbetétes szoknyát!

Attól, hogy te szereted az aranyat, én még a közértig sem mernék elmenni benne, nemhogy azokba a bulikba, ahova csak jófejségből kullogok be utánad.

Virágok? Virágos, színes szoknya? Végül is az elmúlt tíz évben csak föld színeket hordtam, éppen itt az ideje egy száznyolcvan fokos fordulatnak, nem igaz?

Ja látom a piros matricát. Csak azért kapom ezt, mert le volt árazva?

Anya jót akar, meg valami értékállót. Csak amit őt tanult a stílusról, az köszönő viszonyban sincs a te ízléseddel. Még mindig kislánynak akar öltöztetni, vagy olyan típusú komoly nőnek, amit ő képzelt el húsz évvel ezelőtt. Bocsánatos bűn. A családi ebédnél még úgysem látnak a haverok, oda akár fel lehet húzni bármelyik maskarát, és el is kerültük a perpatvart.

A jó barátnővel a legkellemetlenebb. Mert míg a generációs különbség, vagy a tény, hogy valaki férfi és nem ért hozzá, jó kifogás, addig ebben az esetben kevesebb a mentség. Ha igazán közel áll hozzád, akkor fel is fog tűnni neki, hogy soha nem hordod, vagy éppen rettentően feszélyezve érzed magad benne. Jobb inkább időben kiröhögni a helyzetet. Ha szeret, meg fogja érteni, és legközelebb csokit kapsz majd tőle (bár nem is eszel édességet...).

A ruhával legalább annyira vigyázni kell, mint a beleegyezés nélkül feltöltött közös fotóval vagy a hajvágással. A legtöbbünknek határozott elképzelése van arról, hogy mi áll jól, és még határozottabb arról, hogy mi nem.

Nem elég, ha tudod, hogy nem hordok szoknyát, nem elég ha a szekrényben kutatva kideríted a méretet. Azt, hogy próba után miben érzem jól magam, csak én tudom, vagy néha még én sem.

Inkább vedd meg azt a fülbevalót, amit négyszer elküldtem üzenetben, kétszer megmutattam a kirakatban és ami után három hete feltűnően évődök.

Zs.

Kommentek