Átok a modern technika? Ha jól használod, összeköt!

Néhányan a pokolba kívánják a technikát, pedig hogy örültünk még nem is olyan régen a betárcsázós netnek, meg a mobilnak. Persze néha mindenkinek agyára megy a sok telefonálás, meg a folytonos billentyű nyomkodás, de lehet okos határt szabni. Aki a koncert helyett a facebookjába temetkezik és aki egy péntek esti baráti társasozás helyett egyedül feszül egy valóságshowra a tv előtt, az magára vessen. Örüljünk inkább azoknak a pozitívumoknak, amivel a modern technika örvendeztethet meg minket.

 

Manapság már nem tehetünk úgy, mintha nem életünk egyik fontos mankója lenne a távközlés és a telekommunikáció.

Egyre többen sírnak, hogy milyen szép is volt az élet ezek előtt, közben pedig észrevétlenül, villámgyorsan értesülünk a világ dolgairól és a szeretteink hogylétéről.

Este fáradtan hazaesel a munkából, és Buksi kutyán vagy Cirmos cicán kívül senki nem vár éppen haza. Benyomod a TV-t, megnézed az üzeneteidet, felhívod apukádat. Nem vagy egyedül!

Egy tucatnyi baráti szó a neten, egy szeretted hangja a füledben és vidám arcok a képernyőn. Van, amikor ennél többre nincs lehetőség és életet mentenek ezek a félmegoldások.

Az első szülőktől távol töltött születésnapon kapsz egy kusza üzenetet. Ékezetek nélkül, elütött betűkkel és írásjelek hiánya mellett is érthető: „booldog szuletesnapt”

Minden hibája ellenére is szívet melengető érzés erre kelni. Anya megtanulta használni az sms funkciót. Ki másért tette volna ezt meg ennyi év húzódzkodás után, ha nem érted...

Bosszankodva nyugtázod, hogy a család összes tagja felregisztrált a közösségi hálóra. Most mindenki látni fogja, ha hajnalban, elkeseredésedben hülyeségeket posztolsz. Aztán könnyes szemmel lapozgatod az unokahúgodról készült legfrissebb képeket, mosolyogva hallgatod anyát, amikor arról mesél, hogy milyen klassz ajándékot nyert egy megosztós játékkal, és meglepve tapasztalod, hogy ha rossz passzban vagy, a nagynénédnek mindig van hozzád egy kedves üzenete.

Egyre több ember kerül távoli vidékre tőled. A pár órás autóútra lévőket még csak meglátogatod, ha időd engedi, de a legjobb barátnődet, aki Londonba költözött, nemhogy kéthetente, de havonta vagy akár félévente sem láthatod újra.

Szép dolog a kézzel írott levél, de még jobb, ha videóüzenetet válthattok, ha képeket cserélhettek, ha bármikor hallhatod a hangját.

Akinek a párja dolgozik a messzi távolban, annak még így sem egyszerű, de igenis sokat segít, ha úgy hajthatod párnára a fejed, hogy közbe a monitorból az imádott arc tekint rád és küld virtuális jóéjt csókot.

Elindulsz szórakozni, mert egy munkatársad azt írta az üzenőfalra, hogy a pénteki koncert kihagyhatatlan és sok ismerős jelezte vissza a szándékot. Közben a közeli kávéházba bejelentkezik egy majdnem idegen, akivel jó lenne még szorosabbra fűzni a viszonyt. Véletlen arra is járhatsz... akár...

Már 7 hónapja nem jártál idehaza. Az aktív netezőkről persze van elég információd, de egyre több olyan ember is hiányzik, aki nem feltétlenül mozog ebben a világban.

Aztán a testvéred furcsán mosolyog és hirtelen a kamera egy ismerős arc felé fordul. Videotelefonálás a mamával. Hangosan köszön, hogy biztos halljad és csak azt sajnálja, hogy ezzel a műszerrel nem teleportálhat süteményt.

Kapcsolattartás, kapcsolatszerzés és felelevenítés. Annyi áldás, ha a jó oldalát akarjuk látni. Te döntöd el, hogy a TV-t, az internetet vagy éppen a telefont teherként könyveled-e el magadban. Egy talpraesett, 21. századi ember azonban nem hiszem, hogy ne lenne képes ügyesen beépíteni ezeket a szolgáltatásokat úgy az életébe, hogy főként a hasznos oldalát élvezze ki. Ha anyának, meg a mamának megy, akkor talán nekünk is sikerülhet.

Folyton nyafogunk, hogy elront minket a TV meg az internet, közben meg társaságként szolgál és összeköt. Élvezzük inkább a jó oldalát!

Enn

Kommentek