Apró csoda

Elég sok érzelem kavarog mostanában a városban, és a természet ezúttal a magam módján szólt közben. Beborította hóval a házakat és az indulatokat. 

Apró csoda. Talán még annak se mernék nevezni sokan, hiszen ez csak víz… de közelednek az ünnepek és ilyenkor azért sokunk lelkét megérinti ez a fehér takaró, és a nyugalom, amit áraszt.
 
Idén nem készítettem adventi koszorút, nem jött meg a kedvem a mézeskalács sütéshez, és még a rénszarvasos díszeket sem pakoltam ki az ablak kilincsére. Idén valahogy fejben munkálkodok.
Meglepően sok szentimentális érzés tört elő belőlem, és ezek az érzések most nem káoszt okoznak, hanem megnyugtatnak.
 
Semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy hogyan szeressek, és hogy miként véssem be mélyen az emlékezetembe azt a tényt, hogy sok dologért hálás lehetek.
Kimondom, leírom és becsomagolom, de még így is olyan megfoghatatlan.
 
Elszállt a harcos ifjúságom, és megdöbbenve tapasztalom, hogy a nyugalom mennyivel másképpen motivál. És ha tehetném, örömmel segítenék odavezetni másokat, ahol én vagyok.
 
Sokan úgy hiszik, hogy a gyermek őszinte csak. Hogy a varázslat az ő szemükben él igazán, és ahogy telnek az évek, a felnőtt ember egyre csak kiábrándultabb lesz.
Nyomja a vállat az élet valódi súlya, és elfelejt örülni, álmodni.
De állítom, hogy én vagyok az egyik élő példa arra, hogy ez nem feltétlenül van így.
 
Minden, amit elszenvedtem, tapasztaltam, tanultam, oda vezetett, hogy megismertem és megszerettem magam. El tudom fogadni az életemet az összes hibájával együtt. És boldog vagyok, vagy ha éppen nem vagyok boldog, tudom, hogy hogyan csaljam elő újra nagy türelemmel az érzést.
Ebből a nyugalomból nem zökkent ki a többi ember keszekusza világa. Megbékéltem azzal a ténnyel is, hogy nem érthetek meg mindenkit és nem érthet meg mindenki.
 
Óriási közhely, de ha minden igaz, egy életünk van. Tudjuk, értjük, de mégsem érezzük sokszor. És nem tartjuk szem előtt ezt a tényt reggel és este, pedig a legfontosabb motivációt meríthetnénk belőle.
 
Ez a hó van, ez a karácsony van, ezek az emberek vannak, akik most körülötted állnak.
Nincs olyan, aki ne szeretne egy perccel tovább élni, de miközben attól félünk hogy lejár az idő, megszámlálhatatlanul sok pillanatot veszítünk el.
 
Most figyelj jól, és ne keress kifogást!
Szedd össze az összes szép gondolatodat, és irányítsanak ezek a dolgok.
Giccses fák, milliószor ismételt csilingelős slágerek, megrepedt bejglik. Jó lesz. Így lesz jó. Megtalálod benne a jót. Mert ez a perc, ez a hó és ez a karácsony a tiéd.
 
Nézzen bolondnak akár az egész világ, de te csalogasd elő a szeretetet magadból, és adj belőle annyit, amennyit csak bírsz! Kövesd a buta pelyheket, és hidd el, hogy ez csoda!

Kommentek