Anya unatkozom! Tényleg kicsi? Klassz!

Ideges leszel? Bűntudatot érzel? Vagy egyszerűen nem érted? A legtöbb szülő nem tud közömbös maradni, ha a gyermeke azon nyavalyog, hogy unatkozik. Hogyan reagáljunk, mit mondjunk, ha a gyerekünk nem tudja elfoglalni magát?

Őszintén szólva engem a hideg is kirázza erre a mondatra, sőt még akár a vizet is felkapom, amikor a gyerekem unatkozik. Igen valljuk be, féltékenyek és irigyek vagyunk rájuk. Bárcsak nekünk lenne időnk unatkozni. – szól ilyenkor a szülői intelem a szánkból. Megoldásként pedig általában egy kis házi munkát szoktunk javasolni, mint amilyen a teregetés, vagy az edények szárazra törlése. Akad azonban olyan szülő is, aki emiatt bűntudatot érez, mert nem törődik eleget a gyerekével, nem biztosít neki elég lehetőséget a játékra, a programokra, tehát unatkozik a gyerek. Akárhogyan is, nem tudunk közömbösek maradni.
 
Mit jelent ez a mondat valójában?
 
1.Éppen a vacsorát készíted, amikor a lányod a lábadnál nyávogva közli, hogy nem tudja mihez kezdjen, mert unatkozik. Igazából lefordítva ez azt jelenti, hogy „Szeretnék veled lenni, de te most éppen mással vagy elfoglalva.”
 
2. Este fél hét, és a kicsi három éves már mondja is, anya unatkozom! Ez a mondat azt jelenti, hogy „Elfáradtam, éhes vagyok, kimerültem, és nincs már türelmem építőkockázni, vagy rajzolni.” Egy müzli szelet, vagy egy alma éppen elég erőt fog számára jelenteni, hogy végigcsinálja az napot az esti lefekvésig.
 
3.Nem is tudom, mihez kezdjek! - mondja a nagylány, aki kifulladva jön haza a tollas versenyről. Ez a mondat pedig azt jelenti, hogy az átélt élmény olyan intenzív és erős volt, hogy ahhoz képest, az otthoni csend ijesztő, és letaglózó, szükséges számára némi idő az átálláshoz.
 
4. Nyár van, és semelyik gyerek nem ér rá, egy unokatesó, egy szomszéd sincs itthon. Az unatkozom ebben az esetben azt akarja közölni, hogy egyedül vagyok, egyedül érzem magam, és néha nehéz szembenézni önmagammal.
 
Unatkozol? Micsoda szerencse!
 
Rengeteg pszichológiai mű foglalkozik az unatkozás pozitív hatásaival a gyerekeknél. Ezekben a kitöltetlen percekben ugyanis lecsendesülhet a szellem, és átadhatja magát a szabad álmodozásnak. Ezek szerint a nézetek szerint a gyereknek igen is kell néha unatkoznia, és a mai szülők rosszul teszik, ha telezsúfolják a kicsik naptárát, és minden percük be van osztva. Így olyan felnőttek válnak majd belőlük, akik képtelenek lesznek maguk eldönteni, hogy mit is akarnak csinálni, akik pesszimisták, és nem kreatívak. – mutat rá a francia pszichológus Etty Buzyn. Egyedül megküzdeni, és kitalálni az unalomból kivezető utat nem könnyű feladat a kisgyermek számára, ám üdvözítő, és önbizalmat adó, sokkal inkább, mint amikor mi szülők mondjuk meg, hogy mit is játszanak. Ha a szülő hagyna elég teret a gyerekének, és hagyná nyugodtan unatkozni, akkor lenne esélye, és ideje a kicsinek kitalálni, hogy valójában mi az, ami neki örömet okoz. Sajnos a világunk afelé megy, hogy már az óvodában is kevés a szabad játék, amikor a gyerek belefeledkezhet és elveszhet a saját világában. Már ott is minden időnek hasznosan kell eltelnie, hiszen minden a teljesítményről és a hatékonyságról szól. Miért csodálkozunk azon, hogy ezek a gyerekek szorongóbbak, feszültebbek, stresszesebbek, és ilyen felnőttekké is válnak…
 
Az unalom megszelidítése
 
Rendben, - mondhatnánk - de akkor mit is kell válaszolni arra a kérdésre, hogy anya mit csináljak, unatkozom! Természetesen nem az a jó válasz, hogy unatkozz nyugodtan kicsim, vagy ne csinálj akkor semmit. A legtöbb esetben már az is elég, ha jelezzük a gyerek számára, hogy hallottuk, és értjük, amit mondott. De semmiképpen ne ajánljunk fel neki olyan időtöltési lehetőségeket, ahol „kikapcsoljuk” őt, tehát a tévét, a számítógépet felejtsük ilyenkor el, már ha szeretnénk megtanítani a gyerekünket kreatívnak lenni. Igen, való igaz, ez sokkal nehezebb út, ám megéri a fáradtságot. Elsőként kérdezzük meg, mihez lenne kedve. Ha az a válasz, hogy semmihez, akkor beszélgessünk el a gyerekkel, és mondjuk el neki, hogy nem kell, nem kötelező mindig csinálni valamit. Amikor a semmi és az üresség van csak, akkor annak helyét nagyon gyorsan be szokta valami sokkal érdekesebb tölteni. A szülőnek csak ki kell azt várnia, majd hagynia, hogy a gyerek elveszhessen ebben a képzeletbeli világban. Natáliának három kisgyereke van, ám nem tudta finanszírozni számukra a bölcsőde, óvoda utáni drága délutáni gyerekprogramokat, mint a többi szülő. Ám egy cseppet sem bánja: „Igaz a házunk nem úgy néz ki, mint az Ikea bemutatóterme, hiszen állandóan bunkert építenek, vagy jelmezeset játszanak. Annyi baj legyen, egy biztos, a képzeletükkel nincs semmi baj, és ők soha nem szoktak unatkozni.” – meséli nevetve. Használjuk ki a hétvégéket, és a nagyobb szüneteket, és hagyjuk csak elvesztegetni az időt, hogy ezáltal a gyerekek nyerjenek rajta.

Kommentek