Amikor az egyedüllét üdítő

Az egyedüllétet gyakran félreértelmezik, és negatív címkéket akasztanak rá. Pedig az egyedüllét jótékony hatású is lehet, inspirálhat, sőt boldogságot is adhat. Lássuk csak a hogyanokat.

Rémisztő egyedül lenni
A család, a munka, a gyerekek, és már a szociális hálót is ide kell sorolnunk, szóval az elfoglaltságaink között valóban nagyon, de nagyon kevés idő jut önmagunkra, amit magunkkal kettesben és csendben töltünk el. A magány, és az egyedüllét, melyet a legtöbben negatív fogalomként ismernek, mégis lehet jótékony hatású. Az, hogy az időnk nagy részét nem egyedül szeretnénk eltölteni, hanem mások társaságában, legyenek azok emberek, vagy állatok, teljesen természetes igényünk. Manapság azonban olyannyira tartunk az egyedülléttől, hogy mindenhová magunkkal cipeljük az okos telefonunkat, és ha van két percünk, akkor azonnal nyomogatni kezdjük, hogy véletlenül se maradjunk egyedül a gondolatainkkal, mert az annyira rémisztő. A nagy zajban már szinte fel sem ismerjük a saját hangunk, azt sem tudjuk, kik vagyunk. Az állandó on-line életmód, ami nem csak a netre vonatkozik, hanem az egymás életében való szakadatlan részvételre, nagyon is hatással van ránk. 
 
Csak a csendben halljuk meg magunkat
Amikor egyedül vagyunk, mindettől a világtól, akkor eltávolodva esélyünk van rendezni saját gondolatainkat, saját érzelmeinket, másokéitól függetlenül. Ezekben a csendekben hallhatjuk meg a testünk továbbította segélykiáltásokat, jöhetünk rá, ha fáradtak, vagy kimerültek vagyunk, melyek elsikkadnak, ha állandóan mások gondolataival vagyunk elfoglalva. Nagy hiba, ha ezt nem engedjük meg magunknak, vagy tudatosan nem akarjuk megtenni, mert az önmagunkkal való szembesítés kellemetlen, esetleg fájdalmas. De sokszor az is megeshet, hogy egyszerűen nem tudjuk, hogy hogyan kell, mert senki nem tanította meg nekünk. Emlékeznünk kell arra, hogy legjobb barátunk saját magunk vagyunk.
 
Pozitív mellékhatások
Az egyedüllét során jobban megismerhetjük önmagunkat, saját érzéseinket és gondolatainkat. Önmagunk elfogadásához vezet ez az út közelebb, melynek pozitív mellékhatása, hogy másokkal is elfogadóbban, toleránsabbak, és türelmesebbek leszünk.
 
Egyedül lenni szükséges
Az egyedüllét megítélése gyakran negatív, mely egyes pszichológusok szerint a gyerekkorban való büntetéseknek – „rosszat voltál, menj a szobádba!” – is köszönhető. Így gyakori eset, hogy a büntetés összekapcsolódik az egyedülléttel. A gyerek számára az egyedüllét kirekesztettséget jelent a családból. Később a felnőttek társadalmában a legtöbben azt gondolják, hogy az, aki egyedül van, valószínűleg antiszociális, - ez az általános megítélés. Pedig az egyedüllétre való vágy ugyanolyan természetes, és szükséges is időről időre mindenki számára. Ha tehát legközelebb egyedül maradunk, próbáljuk meg a legtöbbet kihozni a helyzetből, és folytassunk párbeszédet önmagunkkal. Megéri! 
 

Kommentek