Amikor a lány átveszi az anyja sikertelen párkapcsolati mintáit

Az alábbi történet megtörtént esetet mesél el, de egyáltalán nem egyedi.

Petra úgy nőtt fel, hogy az anyukájának nem igazán akadt méltó párja. Férje, Petra apukája megcsalta, majd le is lécelt az új hölggyel. Petra végignézte, ahogy anyukája újra meg újra megpróbál egy kapcsolatot, volt körülötte mindenféle férfi, kedvesek és rendesek, de javarészt házasok, aztán volt külföldön élő magyar, akivel utazni jól lehetett, de más semmi, majd a végén kikötött egy feleségétől külön élő, de papíron nős férfinál.
 
Petra végignézte anyukája kínlódását a férfiakkal, végighallgatta zokogását egy-egy csalódás után, majd a dühös kirohanásokat, hogy minden férfi szemét és nem lehet rájuk számítani.
 
Ezek után hogyan is lett volna harmonikus Petra kapcsolata a férfiakkal?
 
Kislányként nem látott jó példát anyja életében, de ezen felül még támaszként, vigaszként is szolgált, ő volt az egyetlen, aki anyukáját valóban boldoggá tette és dolgozott is ezért, csupa jó jegyeket hozott haza, majd később könnyedén felvették egyetemre, nem voltak zűrös ügyei, büszkék lehettek rá. Petra volt egyetlen, akire anyukája egyedül támaszkodhatott, őbenne sose csalódott.
 
Hogyan is mert volna Petra ellentmondani anyjának és lázadni, hisz azt látta, végiggürcöli az életét, még ő is szomorúságot hozzon? 
 
Jókislány volt, aki párkapcsolati kudarcokkal teli felnőtté érett.
 
Petra 30 fölött kezdett el gondolkodni, hogy valami nagyon nincs rendben, akkora már ő is elvált és sehogy se jöttek össze a pasiügyek, csupa lúzer vagy nős férfi. Rájött arra, anyja életét másolja, de gyereket nem mert vállalni, mert a saját gyerekkorából indult ki, ahol nagy csomagot kapott.
 
Azt hitte, azzal szereti anyját, ha mindenben követi a példáját és nem lesz boldogabb, mint ő, nem lesz sikeresebb se, mert azzal bántaná őt. Hiába tudta fejből, hogy ez mekkora hülyeség, belül mégis ez az érzéscsomag fogva tartotta.
 
Próbált erről beszélni anyjával, aki szavaival bátorította, légy boldog, drukkolok neked, mondta, de közben egy-két elejtett mondat annulálta a korábbiakat: tudod milyenek a férfiak, tudod, hogy nem lehet rájuk számítani...
 
És mire Petrának leesett, hogy ezek az anyja tapasztalásai és lehet neki más, mire felfogta, hogy ezek mennyire beleégtek és akadályozták és mire szívből is átjárta az érzés, lehetek hálás anyámnak az életért, de nem kell az övét élnem, ahhoz hogy kimutassam, mennyire szeretem, nos ezekhez sok-sok év kellett.
 
És vajon hányan vagyunk ilyen cipőben? Tanítanak valamit szüleink, kérdés nélkül elfogadjuk, gondolván, ő a felnőtt, ő tudja jobban, gyerekként eszünkbe se jut, hogy téved. De amikor a szülő negatív tapasztalása blokkol minket és elzár saját életünk megélésétől, akkor a kérdőjelet már muszáj oda tennünk. Valóban igaza volt anyámnak? Valóban általános igazság az ő tapasztalata? Valóban minden férfi olyan, amilyennek ő látja és megélte? Szerethetjük úgy szülőanyánkat, hogy közben kinyitjuk a kaput a saját –akár anyánkétól eltérő- tapasztalások előtt?
 
Nem egy könnyű út ezt végigjárni, de az egyetlen módja, hogy valóban önmagunkként, saját értékrendünk, saját tapasztalásaink szerint éljünk...boldogan...

Kommentek