Amikor a fagyi visszanyal

Ez a helyzet a nők vs. férfiak nevű játékkal, melyet a párkeresők folytatnak egy ideje. Azt nem tudom, hova tart ez a világ, de a jelenlegi helyzet feloldhatatlan ellentéteket hordoz magában.

 

Nagyon sok barátnőm párkereső mechanizmusát hallgattam végig, és legalább annyi férfi ismerősömét. Mindenki panaszkodik, nincsenek igazi férfiak és nincsenek igazi nők. És lehet, hogy mindenkinek igaza van, mert a két vonal elindult, de nem egymásba összetartó egyenesként, nem is párhuzamosan futóként, hanem széttartó, soha nem találkozó, végtelenbe vesző útként.

Férjemmel beszélgettem, hátha többet megtudok a férfipanaszok okáról. Vajon a férfiak hogyan gondolkodnak, miért cselekednek úgy, ahogy? Hogyan lehet az, hogy látszólag mindkét oldal ugyanarra vágyik, közben az egymásra találások rátája nem hogy nőne, hanem egyre inkább csökken?

Nos szerinte a férfiak irányítani, birtokolni szeretnek, és ha ez adott, akkor azt élvezni. A nők magukból csinálnak szexuális tárgyat, azzal, ahogy öltözködnek, ahogy viselkednek. Mikor egy szoknyából épphogy kilóg a bugyi, hiába is várják, hogy bármelyik férfi a femmes fatale-t keresse bennük, csakis egy vágykeltő lényt láthatnak benne, semmi mást. Manapság nem kell a férfiaknak semmit sem tenni azért, hogy egy nővel szexuális kapcsolatot létesítsenek, nem kell vadászni, becserkészni, mert ha az egyik nem tálalja fel magát tálcán, majd fel fogja kínálni a másik.

A felnövő Y generáció (akik 1980 és 2000 között születtek) pedig már ebbe a szélsőséges helyzetbe nő bele. Míg a szüleik jó, ha egy felnőttmagazint láttak életükben, de nagy valószínűséggel már az Otto magazin fehérneműt reklámozó oldalai is pajzán képeknek tűntek, nekik ma már semmilyen erőfeszítést nem kell tenni azért, hogy a legdurvább, vagy akár a legextrémebb szexuális szokásokról is naprakészek legyenek. A szex olyan hétköznapi történetté fajult a köreikben, hogy egy házibuli már nem arról szól, vajon tetszem-e, vajon megcsókol-e, hanem arról, hogy ki tud több fiút orálisan kielégíteni egy este alatt, és ez nem vicc!

Persze, ez egy fiatal srácnak könnyen jött öröm, ám legbelül ők is érzik, ez így nem jó. A kiüresedett, érzelem nélküli kezdetekből pedig hova tovább?

Milyen önbecsülése lehet így egy lánynak és milyen becsülete lehet a fiúk szemében? Vajon normális kérdés-e egy huszonéves lánytól az ismerkedés elején, hogy van-e lakásod és autód? Hogyan is rendelkezhetne ezekkel egy jó esetben éppen egyetemet végzett fiú, hacsak nem a szülei kegyeiből? Nyilvánvaló, hogy az az értékrend adaptálódott, amely a felszínes, boldogtalansághoz vezető utat mutatja, nem a boldogság felé vezetőt.

A másik véglet a virtuális valóságban leledzők világa, akik nem is tudnának mit kezdeni egy hús – vér nővel, így marad a chat és a szexi fotók küldözgetése, mint a párkeresés 21. századi formája. Nyilván az internet és az okostelefon is ludas, de egészen félelmetes méreteket ölt a virtuális szerelmeskedés. Chaten vallanak szerelmet, csodálatos üzeneteket küldenek, melyek óriási érzelmekről és vonzódásról tanúskodnak, majd személyes találkozás, valós élmény nem követi. Ha meg követi az esetlen, semmitmondó. Sokszor még egy csókig sem jut az ilyen kapcsolat, pedig már a legintimebb részeket is ismerik a másikról, persze csak kétdimenzióban.

Sok férfi azzal magyarázza ezt, hogy annyira sokat dolgoznak, annyira sok embernek és helyzetnek kell megfelelniük, hogy nincs erejük egy újabb, kétséges kimenetelű helyzetbe belemenni. Sokkal egyszerűbb, ha kap egy fotót, azzal pedig azt csinál, amit akar. Birtokolja, irányítja a helyzetet. Nem kell humorosnak lennie, nem kell vacsizni menni vagy beszélgetni. De még az is lehet, hogy a sok stressztől, ami éri, nem is tudna mit csinálni, ugyanis a férfiak tipikus stresszmutatója az impotencia. A kizsigerelt hétköznapokba már nem fér bele a hódítás vagy az udvarlás, elég a fotó.

Vajon az a nő, aki nem hajlandó sem hivatásosnak öltözni, sem versenybe szállni, hogy minél olcsóbb szexuális tárgy váljék belőle, kell-e egyáltalán majd valakinek? Vajon azok a fiatal lányok, akik már most többet tudnak - legalábbis szerintük - a szexről, mint a szüleik, mikor fogják kiégettnek érezni magukat?

Szóval azok a vonalak széttartanak, elég csúnyán. Vagy eljön előbb-utóbb egy generációváltással összefüggő szemléletváltás, vagy azt kell gondoljam, szép kis fotóalbumokkal fogjuk egymásnak telefonon megmutatni, milyen csodálatos családunk, barátnőnk, szerelmünk lehetne...

Szabó Lilla

Kommentek