Abúzus: visszaélés a testeddel

Tisztán emlékszem rá még ma is, pedig 37 éve történt. 4 éves lehettem, mikor valamiféle fertőzést elkaptam, valószínűleg egy strandon, ezért egyenes út vezetett egy nőgyógyászhoz. Ám, mint az a nevében is rejlik, nem gyereklánygyógyászhoz, merthogy akkoriban végképp nem volt ilyen, hanem rendes felnőtt orvoshoz.

 

Fogalmam sem volt, hogy mi fog történni, de az orvosoktól való szorongásom nem csitult a váróban sem. Mikor sorra kerültünk, már patakokban folytak a könnyeim, hát még mikor a számomra teljesen idegen férfi azt követelte, hogy bugyi nélkül széttárt lábakkal feküdjek le elé. Anyámat gyűlöltem, ott és akkor, úgy éreztem elárul és cserbenhagy, mikor ahelyett, hogy kimentett volna, szinte erőszakkal ő is segített levetkőztetni, hogy megvizsgálhasson a doktor úr. Megpróbálták szétfeszíteni a lábam, miközben én magamon kívül rugdalóztam és kapálóztam, úgyhogy végül az ellenállásom sikeres volt, a vizsgálat ellehetetlenült. Felnőttem, három gyerekem született, de bármikor nőgyógyászhoz kell mennem, a hideg víz ver le minden egyes alkalommal. Most értettem meg, 41 éves koromban, hogy ez bizony abúzus volt minden kétséget kizáróan.

 

Nehéz téma ez és sokkal, de sokkal több embert érint, mint azt bárki gondolná, nőket és férfiakat egyaránt. Az abúzus, magyarra lefordítva a szót visszaélés, szinte mindenki életében legalább egyszer megtörtént, a szintjei nyilván különbözőek. A fenti történet is azt példázza, hogy sokszor mi magunk sem tudjuk meghatározni, hol kezdődik egy abúzus, mitől válik azzá, és vajon hogyan lehet helyrehozni az okozott károkat.

Tömör Elisabeth-tel, a MET magyarországi oktatójával beszélgettem erről a témáról. ő így definiálta az abúzust: minden annak minősül, ami a testet kiszolgáltatottá teszi és zavarja, egyfajta kényszert gyakorol rá. Nem kell feltétlen fizikai érintés hozzá, elég egy nézés is. Sok olyan történet van, amiről még mi magunk sem gondolnánk, hogy fedi sajnos az abúzus fogalmát.

Például, mikor tinédzser fiúk közös maszturbációra veszik rá egymást, az is az. Mert lehet, hogy egyikük egyáltalán nem szeretné sem végignézni a többieket, sem előttük csinálni, de kénytelen, különben a többi fiú kitagadja, kigúnyolja, nem tartja közéjük valónak, ez egy testi kényszer. Vagy mikor gyerekszülésnél nincs bent a választott orvosod, ezért helyette egy vadidegen benyúl a lábad közé, hogy megvizsgáljon, az is az. És természetesen ott vannak azok a nyilvánvalóan definiálható helyzetek, mikor gyerekeket molesztálnak felnőtt emberek vagy (mert ez is előfordul), gyerekek molesztálnak gyerekeket.

 

A felnőtt élettel járó átlagos, normális szexualitás az abúzust megélt embereknél teljesen más képet mutat. Szinte általános tünet az aszexualitás, vagy csak a fejben való érdeklődés, ám a valóságban elképzelhetetlennek tartott szexualitás. De az is erre utaló jel, ha valaki nem akarja az intimitást, az érintést, utálja, ha simogatják, masszírozzák. Egyszerűen nem vágyik arra, hogy lelkileg és fizikálisan közel legyen valakihez. Vagy tudja, hogy élvezni kellene a szexet, de képtelen rá.

Hozzáteszem, egy gyermekkori testi, bizalmi viszony is az előfeltétele annak, hogy felnőttként élvezni tudjuk a szexet. Nem véletlenül zengenek ódákat a latin szeretőkről, ha belegondolunk, nem is kérdés, hogy a déli népeknél a testi kontaktus sokkal erősebb igény, mint mondjuk egy északi népnél. Ugye nem szorul különösebb magyarázatra, ha valaki megtanulja, hogy jó érzés ha simogatják a hátad, akkor valószínűleg a másik embernek is az lesz.

 

Miután az emberek nehezen beszélnek ezekről az élményeikről, ha egyáltalán emlékeznek rá, a fizikai terápiák tudják a leghatékonyabban felszínre hozni az ilyen eseményekhez kapcsolódó emlékeket, érzeteket. A verbális terápia, ha feljön egy ilyen emlék, azt mondja: próbáld átírni pozitívra, ami azért nem túl egyszerű feladat, a testben lévő emlék továbbra is negatív marad, nem kap semmilyen feloldást.

A MET terápiával felszínre jöhet a negatív emlék, de közben kap egy megerősítő, semleges érintést, melytől megnyugszik a test, és így kialakul egy pozitív visszacsatolás. Előfordul, hogy egy feljött és kezelt abúzus emléket aztán verbális terápiával is kell még kezelni, van, amikor az oldáshoz az is kell. De ezek az emlékek nehezebben hozzáférhetőek a verbalitás szintjén, hiszen olyan fájdalmakkal járhat a visszaemlékezés, mely blokkolja az erről való beszélgetést.

 

Nagyon fontos az ilyen emlékek felszínre hozása, hiszen a felnőttkorunk minősége függ tőle. Ki szeretné az egész életét, magát sem értve úgy leélni, hogy képtelen normális párkapcsolat kialakítására, pedig vágyna rá, vagy képtelen a normális szexuális együttlétre, pedig szerető családot szeretne.

Amennyiben felmerül, hogy jelen életünket egy ilyen mélyen eltemetett emlék határozza meg, egyedül terápiás segítséggel oldható fel, egészen biztos, hogy egyedül nem tudunk vele megküzdeni.

 

www.metterapia.hu

 

Szabó Lilla

 

Kommentek