A szépségről másképp


Szerény megfigyeléseim szerint, és általában elmondhatjuk, hogy nem a modell kinézetű nők találnak leghamarabb párt maguknak. Az „átlagos és a mai szépségideáltól messze álló” barátnőimnek mind van társa, sőt ha vége a jelenlegi kapcsolatuknak, szinte már másnap jön a következő. A feltűnően csinos asszonyok pedig gyakran sokáig egyedül vannak.

A különböző korokban és kultúrákban teljesen más vonások és formák számítanak szépnek. Indiában például inkább a molettség a vonzó, hiszen akinek a dereka körül van egy kis zsírpárna, valószínűleg gazdag családból származik. Tehát ott a szépség a gazdagsággal párosul.
 
Ráadásul a nők és a férfiak is teljesen más szemmel nézik saját nemüket. Gyakran előfordul, hogy a férfiak olyan nőket látnak gyönyörűnek, akiket mi észre se vennénk. Vajon hogyan alakult ki a mai nyugati szépségideál és mi is az?
 
A karma vagyis az ok és okozat törvénye szerint a szépség oka a türelem. Ez elég logikusnak is tűnik, hiszen, amikor haragosak vagyunk, akkor teli vagyunk ráncokkal és olyan mimikával, amitől csúnyák leszünk. A türelem itt inkább szerető és megértő hozzáállásra utal. Ez már egy tipp ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat.
 
Amikor találkozunk valakivel, aki vonzó a számunkra, inkább a „lényét” látjuk, s nem a külsejét. Ilyenkor őt szépnek tapasztaljuk, s nem vesszük észre a fizikai hibáit. Ennek az az oka, hogy előző életeink valamelyikében jó dolgokat csináltunk együtt. Ezért is fontos, hogy törekedjünk minél több jelentőségteljes dolgot tenni együtt, még akkor is, ha vége a kapcsolatunknak. A haragot kerülni kell, mert valójában mindig kapcsolatokat építünk egymással a jövőre nézve is, és nem mindegy, hogy mit viszünk tovább. Ha nagyon lehúzzuk egymást, és ennek ellenére nem tudunk elszakadni egymástól, ez azt jelenti, hogy előzőleg negatív dolgok tartottak össze minket, ami ugyanolyan erős „ragasztó”.
 
Egyszer, amikor Ázsiában jártam, három hónapig egyáltalán nem néztem tükörbe. Gyönyörűnek éreztem magam. Aztán valaki azt mondta, hogy van egy pattanás az arcomon, és ezt muszáj volt ellenőriznem egy tükörben. Teljesen összetörtem a látványtól.
 
Mikor a tükörbe nézünk, csak a külsőnket látjuk, ami eléggé programozva van az adott kultúra szépségideálja által. Tehát szinte rögtön az eltérést látjuk meg, mintha lenne a tükröződő felületen egy elvárásainknak megfelelő forma, és mi ebbe nem illünk bele. Ha nem látjuk kívülről magunkat, a formánkat, akkor egy érzetünk van magunkról, és a dolgok inkább belülről jönnek. Akkor a testünket igazán a céljának megfelelően tudjuk használni örömszerzésre: tudunk vele ölelni, kommunikálni, szeretkezni, és még millió más dolgot, amivel boldoggá tehetjük a környezetünket.
 
A buddhizmus legmagasabb szintjén a testünk és beszédünk tudatos eszközzé válik, amely védelmez és segít másokat. Ez azt jelenti, hogy mi nem a testünk vagyunk, hanem van egy testünk, és inkább arra kellene koncentrálnunk, hogy hogyan viseljük ezt a testet. Ha jól érezzük magunkat, akkor „testet öltünk”, mintha egy nagyon kényelmes, könnyű ruha lenne rajtunk. Amikor rosszul érezzük magunkat, akkor a gravitáció sokkal erősebb, akkor nekünk kell még a testünket is cipelni.
 
Tehát ezt az érzetet kellene erősítenünk, s kevesebbet a tükörbe néznünk. És ha az emberek ünneplik a kinézetünket, akkor fogadjuk be, mintha egy szál virágot kapnánk. Mi se tartsuk vissza magunkat mások felemelésében, bennük is a vonzót lássuk meg. Mikor szép embereket látunk, élvezzük őket, ne hasonlítsuk magunkat senkihez. Minden kölcsönös hatással van egymásra, élvezzük a tükröződéseket körülöttünk, ahogy az emberek viselik a testüket.
 
Nagyon sokan vagyunk, akik nem szeretjük a testünket. Ez az elégedetlenség jelenik meg a tükörben is, és magunk körül is, mikor féltékenyen nézzük mások formáit. Ez az ajánlatunk a másik nemnek: itt van egy utálatos dolog, légyszi, te azért szeresd!
 
Amikor nem a külsőmet használtam a csábításhoz, mert nem foglalkoztam sokat a kinézetemmel, akkor minden lazán ment. Amikor túl sokat használjuk a tükröt, akkor nem egy gyönyörű ajándékot adunk valakinek, hanem egy megkeseredett kritikus elégedetlenségét. Nem csoda, hogy ettől félénkek leszünk.
 
Érezzük magunkat gyönyörűnek! Ennek az energiájával töltsük meg a testünket, és élvezzük, hogy mennyi mindent tudunk vele tenni. A dolgok önmagukban nem szépek vagy csúnyák, hanem mi tesszük azzá őket. Hiába szép a kirakat, ha belül üres a bolt. Legyen inkább izgalmas a kirakat is!
 
Minél szebbnek, tisztábbnak és jelentőségteljesebbnek látjuk a dolgokat, annál közelebb vagyunk a végső igazsághoz.” Láma Ole Nydahl
 
Red

Kommentek