A legjobblegrosszabb év

Milyen volt 2015? Boldog voltál? Kaptál tőle sok élményt? Vagy csak terheket rakott rád és elvett? Ön azt mondom, hogy attól függ, hogy honnan nézem. Lehet, hogy ez rád is igaz!

 

Az év eleje egész jól indult. A közepén túlzásba estem és pont úgy élveztem minden pillanatát, majd a végén vezekeltem.

Hozott magával szívfájdalmat, anyagi problémákat, halált és még megannyi veszteséget. Úgy mérte rám és a környezetemre egymás után a csapásokat, hogy a végén már könnyeket sem ejtettem miatta. Pokoli fordulatok, igazi drámák.

Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy soha nem volt még ennyi probléma körülöttem, hogy soha nem ült rajtam ennyiszer a kétségbeesés és a bizonytalanság.

Ha csak ezeket a dolgokat nézném, örökre ki kéne törölnöm az emlékezetemből ezt a 365 napot.

De 2015 nem fehér és nem is fekete. Sokat vette el, de teljesen más dolgokból bőkezűen adott.

Megismertem azt az embert, akit olyan gyorsan vállt a barátommá, a testvéremmé és olykor apámmá, hogy magam is nehezen hittem el, hogy ilyen dolog egyáltalán létezik. A fiú és lány közötti barátságban mindig is hittem, de ekkora szeretetet eddig nem nagyon tudtam kipréselni senki iránt. Ráadásul ezt préselni sem kellett igazán, jött magától.

Hozzá írtam a legtöbb sort idén, előtte mertem sírni egyedül és a legszürreálisabb, meg a legkedvesebb emlékeimet is neki köszönhetem.

Sok dologban különbözünk, épp ezért rengeteget tanulunk egymástól, legalábbis én tőle biztosan. Ha nem tanultam volna meg mellett türelmesebb és megértőbb lenni, a többi olyan ember sem lehetett volna az életem része, aki mostanra pótolhatatlan számomra.

Ennek az évnek köszönhetem azt, hogy közelebb kerültem valakihez, akivel nagyon hosszú ideje kerülgettük egymást. A lányokkal nekem sosem volt könnyű, de ő azt is elérte, hogy a hozzá közelálló csajok is beférkőzzenek az életembe.

Egyszer nélkülözhetetlen tanácsokat ad, máskor meg az egész világot segít félrehajítani és a legnagyobb szabadságban élvezni a pillanatot, az igazán apró dolgokat is.

És mikor már azt hittem megannyi fesztivál, tökéletes hétvége, váratlanul kalandos hétköznap és csodálatos ember után nem jöhet semmi fordulat, kaptam olyat, amit minden bizonnyal jó pár éve nélkülöznöm kellett... de talán soha nem is volt igazán benne részem.

Nem, nem fogok erről áradozni most, mert ez sokkal inkább a jövő, mint a múlt.

De azért leírhatom ide biztosan, hiszen tudom, hogy ő nekem tökéletes, hogy ő nekemvaló. Nem biztos, hogy meg tudom tartani vagy hogy neki sikerül-e engem, de ha igen, akkor minden eddigi nemigaziért elszenvedett pofon is megérte.

Sorolhatnám még. A neveket, a helyeket, a napokat, az emlékeket. Fejtegethetném, hogy fájdalomból jutott-e több vagy boldogságból... de felesleges.

Én csak hálás akarok lenni azért, amit kaptam, és magam mögött akarom hagyni mindazt a rosszat, ami járt. El akarom hinni, hogy 2016 jobb lesz. Sokkal jobb!

És ha a gondolatnak teremtő ereje van, akkor boldogság vár rám!

Te is teremtesz egy szebb évet magadnak?

Vass Adrienn

Kommentek