10 évvel ezelőtt

A '10 Year Challenge' lázban tartja az internetet. Mindenki előkereste a régi cédét, vinyót, vagy azt az eszközt, amire akkoriban mentette a telefonos szelfijeit, és 2008-as vagy 2009-es képet posztol. Végre együtt röhöghetünk azon, hogy kinek volt a legbénább hajszíne vagy ruhája.

Meglennénk ezek nélkül a kihívások nélkül is, nem? Biztosan.
De kifejezetten károsnak sem mondanék egy ilyen, év eleji visszaemlékezést.
Jó, ha az ember figyelmeztetni magát rá néha, hogy honnan jött és merre tart. Az se baj, ha nem tetszik a jelenlegi formánk, ha azt érezzük, hogy nem jutottunk elég messze. Hiszen ilyenkor erősebben lobban fel a motiváció lángja, és talán 2019 elhozhat olyan változásokat, amire tényleg szükségünk van.
 
Én meglepő elégedettséggel dőlhetek hátra, hiszen az egyetlen negatív változásként a kilók számának gyarapodását könyvelhetem el. Minden másban felfelé ívelt az utam.
S mivel a külsőségekre se régen, se most nem pazaroltam túl sok időt, miközben ezeket a régi képeket nézegetem, nem az ragad meg, hogy pontosan hogyan néztem ki, hanem hogy ki voltam, hogy mennyire más voltam, és hogy a világ is mennyit változott.
 
 
Milyen volt 2009-ben? Milyen voltam 2009-ben?
 
- lehetett bent dohányozni. így én is óriási partydohányos voltam. csak Djarum Black-et szívtam. azt az édes, fekete, szegfűszeges cigarettát, ami méregdrága volt, de különleges. és azt hittem, én is különleges vagyok tőle.
 
- nem sminkeltem magam. vagy ha igen, akkor bénán, és rossz minőségű kenceficékkel.
 
- voltak kifejezetten "partyruháim". flitterbe és bársonyba jártunk a helyi diszkóba.
 
- a vidéki háziasszonyok sorsa várt rám. a fiúm, a szülei házának manzártjában képzelte el a jövőnket... én meg csendben vártam, hogy történjen valami más.
 
- a hétköznapjaimat Budapesten töltöttem, de nem ismertem a várost. nem mentem se szórakozni, se kulturálódni, így nem is sejtettem, hogy milyen csodás helyen élek.
 
- befestettem a hajam sötétbarnára, majd levágattam, majd lenövesztettem a festéket, majd bedaueroltam, majd lenövesztettem a dauert, majd levágattam...
 
- sütöttem és főztem. de nyilván nem magam miatt, hanem a páromnak. mert a jó asszony a férfit a gyomránál fogja meg... mondták. egyre jobban gyűlöltem is vacsorát csinálni, hiszen egy idő után nem kedvtelés volt már, hanem csak kellett.
 
- a kutyámmal éltem, aki úgy gyűlölte az embereket, ahogy én. együtt féltünk az ismeretlentől. minden frusztrációmat magára szedte.
 
- koktélt ittam. semmi mást. mert a koktél édes és gyümölcsös, de közben alattomosan el is kábít. és a kábulat kellett!
 
- újságíróként végeztem, de nem hittem, hogy egyszer tényleg írni is fogok, így inkább telefonközpontosnak álltam, aztán később minden másnak...
 
- blogot vezettem. abba legalább bátran menekültem.
 
 
10 éve semmi nem voltam, és semmit nem tettem. Csak lógtam a levegőben. Mindennek ott volt már a gyökere bennem, de csak távolodtam tőle.
El sem hiszem, hogy nem rontottam el végleg, hogy nem romboltam le mindent. Minden reményt és minden ösztönt bennem.
 
Te vissza mersz emlékezni, hogy mi volt 10 évvel ezelőtt? Elő mersz húzni egy képet? Elő mered csalogatni az akkori éned? 
 

Kommentek