Negyven év, három gyerek, tizenkét kiló mínusz

Akik ismertek régről, azt mondják, emlékeznek, pont így néztem ki húsz évvel ezelőtt. Na jó egy kicsit kevesebb ránccal talán, mondom én. Akik nem ismernek, azt hiszik, hogy új pasim van. Hogyan és miért fogytam le negyven évesen tizenkét kilót három gyerek mellett? Itt jönnek a részletek.

Sikító frászt kaptam a tanga bugyiktól
Már vagy fél éve jártam pilatesre. Nem történt több mint, hogy erősebb lettem, jobb lett az állóképességem, és minden edzés után farkaséhesen döntöttem magamra a hűtőt. Egyre nagyobb lettem, és lassan nem fértem bele a régi ruháimba. Illetve ez nem igaz, belefértem, csak úgy néztem ki, mint a kötözött sonka. Önértékelési gondjaim voltak, és sikító frászt kaptam a tanga bugyiktól. Egyenesen utálni kezdtem magam, ami kihatással volt a szexuális életünkre is persze. Nem is kicsit. Gyűlöltem minden nőt, aki jól nézett ki, szép és kívánatos volt. Ismerős lehet ez neked? Jah, és minden nap három kislánnyal is szembetalálkoztam a lakásunkban – persze az enyémek mind – akik minden alkalommal eszembe juttatták, hogy egy nulla vagyok, ha a nőiséget kell prezentálnom a számukra.
 
Nincs titok, minden a kaja
Aztán egy nap, odaálltam az edzőm elé, hogy nincsen-e véletlenül valami titkos szuper receptje, ami segít eltüntetni a hájakat a derekam körül. Ő mondta, hogy nincs titok, egyszerűen nem kell annyit enni. Jó-jó, de ezt hogyan lehet egyáltalán elkezdeni? - kérdeztem lehangoltan. A válasz ennyi volt: Pénteken. Egyszerűen azért, mert az első hét a legnehezebb… Az első napokban még irtó lelkes az ember, ezért érdemes pénteken kezdeni. A hétvégén simán átvisz a kezdeti lendület, és az első hét végéhez pénteken érsz, mégpedig a családi ebédek, a baráti meghívások stb. előtt. Ekkorra már nem leszel olyan éhes - ígérte. Az én esetemben sajna ez nem volt igaz. Én imádok enni, mégpedig sokat. Szóval a negyedik nap konkrétan a falat kapartam. Nekem a tizedik nap körül lett jobb. Napi 1500 kalóriát fogyasztottam, kevés szénhidráttal, de lényegében mindent ettem, ittam. Na jó, csoki és alkohol kizárva persze. A második héten elkezdődött. Éreztem, hogy könnyebb vagyok. Ez erőt adott, és mentem tovább. Az edzőm azt mondta, tornázhatok, amennyit csak akarok, nem fog a súlyom lemenni. Csak is az ennivaló az, ami számít, mégpedig 80%-ban. Az sok. Barátok között is. De én hittem neki. Szerencsére. Továbbra is tornáztam szorgalmasan, és ő dicsérte a kitartásom. Volt még egy segítőm, akiről nem feledkezem meg. Ő a lelkemet ápolta. Na nem simogatással, hanem jó nagy pofonokkal, de erről majd egy másik cikkben. A lényeg az, hogy neki is hálával tartozom. Egy biztos, ez az út nem volt könnyű. sokat tettem bele, leginkább energiából, és időből, de pénzből is. Nem volt könnyű, nem volt egy fáklyásmenet, de nagyon sokat tanultam magamról, és most tény, hogy tizenkét kilóval vagyok könnyebb.
 
Felejtsd el a mérleget, és vegyél egy centimétert
Az elején azt hittem a mérleg számít. A fenéket! A zsír ugyanis sokkal könnyebb, mint az izom. Nem a súlyod a lényeg, hanem az izmaid, és a „karosszériád” átrendeződése. Ehhez a legjobb mérce a centi. Mérd meg a derekad, a csípőd, a combot, a karod körméretét, és ezt jegyezd fel, majd ismételd meg hetente. Már ha tartod a diétát, és fogyni vágysz. Elég jó motivációt ad majd neked. A mérleget pedig felejtsd el.
 
Válts életmódot, hagyd el a kenyeret
Amíg nem próbáltam ki, egyszerűen nem hittem el, mennyit számít az, hogy nem eszel kenyeret. Igen jól hallottad, sem korpásat, sem magosat, sem rozsosat. Finito, caput, itt a vége fuss el véle. Akkor mit vacsorázok? Ma éppen kolbászt ettem főtt tojással, avokádóval és paradicsommal. Semmi extra, épp ami van otthon. De kenyeret nem. Sem pogácsát, sem kakaós csigát, sem a gyerek tányérján maradt fél kiflit. Maximum korpás kekszet. Ha jól emlékszem egy keksz pont 20 kalória. Egy sovány joghurttal tökéletes uzsonna. Képzeld, sokkal energikusabb vagyok, jobban alszom, nem vagyok olyan ingerlékeny, amióta nem eszem kenyeret. Ez az én tapasztalatom.
 
A miértekről
Szóval lefogytam. Nem gyorsan, hiszen nem volt hova sietnem. Nem számított az idő. Jah és nincs új pasim. Egyszerűen újra nő akartam lenni. Mégpedig szép és kívánatos. Azt akartam, hogy a lányaimnak példát mutassak. Azt akartam, hogy ne fájjon a derekam, hogy ne nyílaljon a térdem, amikor lefelé jövök a lépcsőn. Egyszóval azt is mondhatnám, hogy egyszerűen jól akartam érezni magam a bőrömben. Valahogy úgy álltak a csillagok, hogy ezt sikerült megtennem, sikerült meghaladni az eddigi korlátaimat. Nem görcsösen, és az akarat erejével mint eddig bármikor. Hanem lazán, és annyira magától értetődően, hogy az már fáj.
 
Fogyni akarsz? Csak a te fejedben tud eldőlni. Vegyél egy centit és ne egyél kenyeret. Semmiképpen sem, és emlékezz, kezd pénteken! Adjon erőt neked az, hogy soha de soha nem tudtam fogyókúrázni, most mégis sikerült. Miért ne menne neked is? Hajrá!!!

Kommentek