Meditáltál ma már? Avagy stresszkezelés a konyhában

Három kisgyerek mellett nem kérdés, hogy kb. másfél másodperc alatt tudnék elaludni bárhol. Ja és persze, hogy előfordul, hogy feszült vagyok, és igen szoktam kiabálni is. Amikor az okosok azt mondták nekem, hogy jó lenne, ha meditálnék, először szépen kinevettem őket, â??pont ráérek", mondtam később már egy kicsit dühösebben.

 

Ahhoz azonban elég önismeretet tanultam már, hogy tudjam, ha valami ekkora érzelmeket mozgat meg bennem, azzal dolgom van. Szóval nem hagyott nyugodni a dolog, és a végén kitaláltam egy irreális dolgot, ami valahogy elkezdett működni…

Rögvest elaludtam

Régen utáltam főzni. Egyrészt, mert állandóan rohantam, főzni meg csak úgy lehet, úgy lesz tényleg finom az étel, ha az ember időt szentel rá. Én meg ugye a két suli, az ovi, a különórák, a bevásárlás, meg a munka hat-, olykor nyolcszögében vergődve próbáltam teljesíteni. Másrészről nem tudtam főzni. Ez utóbbin viszonylag könnyebben tudtam segíteni, hiszen a szükség nagy úr. A könyvesboltban láttam egy könyvet, A kétbalkezesek szakácskönyve címűt, mely hosszú ideig a legjobb barátom volt, és az alapokat is megtanította, például, hogy hogyan kell rántást készíteni. Aztán jött a felismerés, hogy valahogy muszáj lesz lazítanom, ilyen tempóban nem lehet átvágtatni az életen, ennek nincs értelme. Ám az összes önsegítő módszerem ott bukott meg, az autogén tréningtől kezdve az agykontrollon át, a transzcendentális meditációig, hogy be kellett csuknom a szemem. Mert ilyenkor én rögvest elaludtam.

A meditáció, mint életforma

Amikor a pszichológusom is azzal jött, hogy meditáljak, vagy legalább lazítsak, végképp kiborultam. Aztán valahogy minden összeállt a fejemben azon a napon, amikor a férjem, - aki egy sor nem sok annyit sem olvasott a témában – kérdőre vont, hogy amikor odanyújtom neki a pohár vizet, miért nem figyelek rá? Miért nem követem a szememmel a mozdulatot a végéig? Mert hát ugye én úgy nyújtottam oda a pohár vizet, hogy közben már elfordulva a gyerek háziját olvastam, és majdnem ráborítottam a pohár egész tartalmát a laptopra, ami köztünk volt. Ezután az eset után sok minden eszembe jutott. Példának okáért, hogy a meditáció közben nem muszáj becsuknom a szemem, és nem kell lótuszülésben várnom a csodát. Sőt az idő homályán túl is emlékeztem rá, latin tanulmányaimból, hogy a meditációnak két latin töve is van, a meditari, azaz elidőzni, elgondolni, és a mederi, ami annyit tesz, mint gyógyítani. Innen már egyenes út vezetett oda, hogy felismerjem a helyzetben rejlő lehetőséget. Hiszen a meditáció egyfajta tudtaállapot, mikor is szűkebb értelemben önmagunkkal, tágabb összefüggésben pedig a mindenséggel való kapcsolódás a cél. Szóval a lényeg a figyelmen van, hogy abban a pillanatban teljes valómmal arra az egy dologra tudjak koncentrálni, és ehhez nem kell semmi varázslat. Ha eszem, akkor figyelek a rágásra, a nyelésre, az ízekre, ha pedig főzök, akkor a mozdulataimra, és még inkább a gondolataimra.

Főzni csak szívvel, lélekkel

A nagymamám mindig azt mondta, hogy belefőzte még a lelkét is a húslevesbe, azért lett olyan finom. Lassan megértettem, mekkora ereje van a főzés közbeni gondolatoknak, akár pozitívak, akár negatívak. Amikor még kapkodtam a főzéssel, mindig pocsék lett a végeredmény, akkor is ha grammra pontosan a kipróbált recept után csináltam. Ma már igyekszem úgy főzni, hogy uralom a gondolataimat, és persze boldog vagyok, a családomról pedig nem is beszélve, amikor ezt sikerül kiviteleznem. Tehát úgy döntöttem, a főzés lesz az én meditációm. Ilyenkor csak arra figyelek, amit csinálok éppen: karikázok, keverek, hámozok. Belefőzök a gyerekek ételébe egy jó nagy adag szeretetet, három csipet türelmet, egy adag szerencsét és persze fűszerezem építő gondolatokkal, hogy egészségesek legyenek a főztömtől a kicsik, váljon a javukra, teremtsen a kihívásokhoz elég erőt, önbizalmat, hitet számukra. Miközben kavartam az ételt mosolyogtam, és én úgy gondolom, meditáltam. Egy biztos, a vacsorának híre hamva sem maradt, mindent felfaltak, én pedig sokkal nyugodtabb voltam aznap este, és ez már önmagában is megért egy kis változtatást, a megszokottól való eltérést.

Bogáti Gabi

Kommentek