Hogyan tereld el a figyelmedet, ha éhes vagy?

A test mellett ugyanis a lélek is törődést igényel. El kell-e terelned a figyelmed, ha éhes vagy? Valóban éhes vagy? Érdemes meghallani tested jelzését? Érdekes kérdések, járjunk utánuk!

Gondolj másra!
Sakkozz!
Olvass!
Vásárolj!
Sportolj!
Nézz filmet!
 
A közösségi oldalakon ezeket a tanácsokat találtam arra a kérdésre, hogy hogyan NE figyeljek arra, ha éhes vagyok. Némelyik tanács már önmagában megérne egy külön posztot, a személyes kedvencem talán mégis a vásárlás. Szépen követhető a feltépett hűtőajtó előtt, állva az éj közepén teletöltött gyomor és a bevásárlóközpontok akcióikor megrohamozott gondolák képe közötti összefüggés…
 
Ha a tanácsok közül bármelyik működne hosszú távon, súlyos következmények nélkül, számos problémát megoldhatnánk világszerte, és ez az írás is véget érne itt.
 
A Tomán diéta során azonban, amikor az egyedi, személyre szabott konzultációkon részt veszel, a szándékunk pont az, hogy figyelj fel a tested jelzéseire. A cél egy újfajta, a valós igények felismerésén és artikulálásán alapuló kommunikáció megteremtése közted és tested között. Alakíts ki ezekre a testi jelzésekre megfelelő reakciót! A test szavának elnyomása, a testen való uralkodás, ahogyan az anorexiások esetében történik, közös célunk ellen hat.
 
Ha kitartóan követjük szervezetünk éhség és jóllakottság üzeneteit, illetve felismerjük, mire is van valójában szüksége, ki tud alakulni egy finom egymásra hangoltság köztünk és a testünk között. Akkor nem lesz szükség erőszakra, elnyomásra, elterelt figyelemre, mert pont azt és annyit fogunk enni, mint amennyire szükségünk van.
 
Mielőtt azonban tovább mennénk, érdemes tisztázni, hogy mi is az éhség valójában és honnan tudom, hogy tényleg éhes vagyok-e?
 
Az éhség egy üzenet a testemtől, hogy üzemanyagra van szüksége, mert a tápanyagok kifogyóban vannak. Amennyiben kellően nyitott és odafigyelő vagyok a szervezetem jelzéseire, akkor megfelelő mennyiségű és megfelelő minőségű ételt veszek majd magamhoz, természetesen megfelelő folyadékmennyiséggel kísérve.
 
A megfelelő a kulcsszó ebben a kérdésben, pont úgy, mint az éhségérzet a fogyás vonatkozásában.
 
 
Megfelelő mennyiség
 
Túl sok
Ez a túlevés, a nagymennyiségű étel, rövid idő alatti, habzsolva fogyasztása. Amit érdemes dióhéjban elmondani róla, hogy bárkinél kiváltható folyamat. Jelentkezhet hosszabb éhezés, éheztetés, drasztikus, erős megvonáson alapuló fogyókúra után is. A megvonásos állapot kifejezést, fiziológiai és lelki értelemben egyaránt használom. Gátszakadásként érkezik a mindent elsöprő inger arra, hogy enni kell!
 
Ebbe a kategóriába tartoznak a kompenzáló evők és az éjszakai hűtőfosztogatók is. Ők az evés által megélt örömérzet, önjutalmazás során szabadulnak meg a stressztől, az őket érő kellemetlen hatásoktól. Ennek a gyökerei akár csecsemőkorba is visszanyúlhatnak. Amennyiben az édesanya a babája minden jelzésére, például nyüszögés vagy sírás, egyaránt etetéssel reagál, a kicsi pocakja megtelik, és ő megnyugodva elalszik, akkor felnőtt korban is hajlamos lehet a korábban mélyen meggyökeresedett konfliktuskezelő technikát alkalmazni és eszik. Az étel által kiváltott kellemes állapot azonban csak rövid ideig áll fenn. Hamarosan jelentkezik a bűntudat, ami viszont újabb stresszel, feszültséggel teli állapotot generál, ami beindíthatja a következő falásrohamot…
 
Ahhoz, hogy túlevésről beszélhessünk, néhány kritériumnak fenn kell állnia.
 
A bűntudat elengedhetetlen!
Ha elégedetten szuszogsz a fotelban és még másnap is boldogan idézed vissza az esti lakoma kellemes pillanatait és nevetsz a tegnapi vicceiden, ahányszor eszedbe jutnak, akkor bármennyit ettél is, nem falásrohammal állunk szemben.
 
Heti 2-3 alkalommal való ismétlődés.
Ha csak egyszer-egyszer fosztod ki a hűtőt, kamrát és a nagyobbik gyerek titkosnak hitt csodálatos csokoládés dobozát, akkor…
 
Bocsi Dani! Bár sejthet valamit, mert szerzett valahonnan egy zárható páncéldobozt és ZÁRJA IS.
 
… szóval akkor üzenem mindenkinek, hogy nem falásrohammal állunk szemben.
 
Fél évnél tovább tart
Ahhoz, hogy egy folyamatosan fennálló, jól megfigyelhető viselkedésmódról beszélhessünk, fél évnél tovább, változatlan formában jelentkeznie kell. Ha nem így van, akkor nem falásrohammal állunk szemben.
 
Túl kevés
Egyszerűnek tűnik. Azért vagyunk éhesek, mert túl keveset eszünk, mert így akarunk fogyni. Hosszú távon ez nem hozza meg a várt eredményt. Bár rövid távon valóban lehet így fogyni, de nagy árat kell ezért fizetni. Egyrészt a szükséges tápanyagok hiánya súlyos következményekkel járhat, másrészt a szervezet észleli a rosszabb időket. Az elraktározott zsír mellett/helyett az izomszövetet is felhasználja, továbbá lelassítja az anyagcserét, csökkenti a mozgásigényt, amiben a megjelenő fáradtság és a csökkenő izomzat egyaránt segíti; és berendezkedik a túlélésre. Azután, amikor véget ér a sanyarú időszak – mert már nem bírjuk tovább és az elsőszülötti-jog elcserélése egy tál lencsére tökéletesen racionális, mi több, követendő példának látszik – és visszatérünk az átlagos táplálkozáshoz vagy csak egy kicsivel többet eszünk, akkor a testünk emlékezve a korábbi nehéz időkre, őrült raktározásba kezd. A leadott kilók és még sokkal több, szinte negatív idő alatt érkeznek vissza, ami újabb koplalás kiindulópontja szokott lenni. Ezzel meg is érkeztünk a jojó effektus birodalmába.
 
Megfelelő minőség
Kutatások szerint az elmúlt 20 évben körülbelül negyven százalékkal csökkent a zöldségek és a gyümölcsök tápanyagtartalma. Tehát egy kiegyensúlyozottnak szánt, odafigyelve összeállított étrend kapcsán is előfordulhat, hogy a szervezet nem megfelelő arányban jut ezekhez az anyagokhoz. Fokozottan igaz ez a hiányállapot a különböző divat-fogyókúrákra. Ezek a gyors súlyvesztés ígérete mellett nem fordítanak kellő figyelmet a létfontosságú összetevők bevitelére, és ez igaz, a rohanva, itt-ott sietősen bekapott szénhidrátban, zsírban, cukorban gazdag, gyors vagy kissé lassabb éttermekben elköltött napközbeni étkezésekre, vagy otthon, az esti film közbeni, ennyit igazán megérdemlek falatokra.
 
Az elégtelen tápanyagbevitelt a szervezet éhezésnek értékeli. Hiába érkezik zsírból, cukorból, szénhidrátból felesleges mennyiség, a hiányzó tápanyagok miatt a szervezet az agyon keresztül további éhségérzettel utasítja a testet újabb evésre. Miközben a test szépen egyenletesen hízik, a szervezet éhezik, ami újabb evésre sarkalja.
 
Amikor azokat a visszajelzéseket kapjuk, hogy a Tomán termékek fogyasztása után nem jelentkezik kínzó éhségérzet, az annak is köszönhető – a személyre szabott étrend mellett – hogy, ezek készítmények kiegyensúlyozott mértékben és a napi szükségletekhez igazítottan tartalmaznak tápanyagokat.
 
Megfelelő folyadékmennyiség
Egy felnőtt embernek két-három liter folyadékra van szüksége naponta. Ennyit veszít légzés, mozgás és izzadás közben. Amennyiben nem iszunk eleget, a testünk kiszárad közben pedig megkezdi a víz visszatartását, ami kellemetlen puffadással, lábdagadással járhat együtt. Már kismértékű vízhiány is rontja az anyagcsere hatékonyságát. Azért hogy ezeket a tüneteket elkerülhesse, a szervezet küldeni kezdi a szomjas vagy igyál jelzéseket, amiket könnyű összetéveszteni az éhes vagy, egyél jelzésekkel. és innen már ismerős a séma. Szomjasak vagyunk, eszünk. A szervezetünk nem kapja meg a szükséges folyadékot, így a jelzések továbbra is érkeznek. Ezért újra enni kezdünk…
 
Minden fogyókúra célja a feleslegesen tárolt zsír lebontása. A bontási folyamat során a zsírban tárolt savak és méreganyagok is kiszabadulnak és bejutnak a véráramba. Ahhoz, hogy a szervezet megtisztulhasson ezektől a káros anyagoktól, a szokásosnál több vízre van szüksége. Ha nem jut a testünk megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékhoz – tiszta víz – a rendszer azért, hogy megóvhassa magát a savak és méreganyagok káros hatásától, újra zsírba csomagolja ezeket, és biztonságos raktárakban tárolja el.
 
Amikor tehát a konzultáció során, kicsit cöcögve elhangzik a kérdés, „Mennyit iszol egy nap alatt átlagosan?” akkor annak hátterében a mérleg kijelzője által megerősítve az a feltételezés áll, hogy keveset! Innen már könnyen belátható, hogyan vezet a kevés folyadékfogyasztás elhízáshoz, zsírbontás helyett zsírraktározáshoz.
 
Sehogyan se tereld el a figyelmed!
A címben feltett kérdésre, most hogy végignéztük a mennyiségi és minőségi igényeit a testünknek, sommásan annyit tudok mondani, hogy sehogyan se tereld el a figyelmed! A törekvésünk pont az ellenkező! Egy új, párbeszéden és jól-léten alapuló erőszak- és kényszerítés-mentes viszony kialakítása önmagunkkal… és másokkal is!
 
 
Sok erőt és kitartást kívánok nektek a diétához!
Panyi Ágnes a Toman Diet mentálhigiénés szakembere.
 
www.tomandiet.com

Kommentek