NIXE bűvöletében

Sétálok késő délután az Andrássy úton. Ilyenkor, ősszel már korán sötétedik. Nem szeretnék elkésni, öt órára várnak, de mégis: lassúak a léptek, élvezem a színeket, a fényeket, közeledik az ünnep – de ez még nem a karácsony, ez a hétvégi Budapest októberi, kicsit századelős varázsa. Mellettem fiatalok nevetnek, sietősen mennek, hallom, a soho felé. Elhagyom az Operát, felvillan egy kép - "Most már szobádba halkan elvonulhatsz / s hallgathatod az álmodó Chopint." - Áprily Lajos gyönyörű képeire gondolok, mikor belépek a FREYWILLE üzletébe.

Egy szép, izgalmas játékra hívnak, játékra, ami alkotás és utazás egyben: Bécsbe és az imént már megidézett századelőbe érkezünk pár pillanat alatt. Ha nem is Chopin, mint a versben, de halk zene szól, minden hat rám a boltban. A gyönyörű ékszerek mögött a kirakatban a nagy kedvenc, Gustav Klimt képeiből részletek. Sok barát is van, egymásra mosolygunk, többeket nem ismerek, de mégis – otthonos a hely, a légkör.
 
Leülök, előttem festőállvány, a kis tálkában színes és arany festékek, pohárban víz, ecsetek. Felveszem a kötényt, nézem a vásznat, Klimtről kezdünk beszélgetni. A szecesszió atyjáról, aki állította, ha valaki őt szeretné megismerni, nincs más dolga mint képeit figyelmesen megnézni. Klimt a nők szerelmese és mesteri ábrázolója volt, igazi aranyműves, aki hangos botrányok és a teremtés varázsa közt élte életét, egy különös látású festő, aki 1893-ban Budapesten is járt, alkotó, aki hitt a művészet szabadságában. A hosszú asztalnál sűrűn ülünk – senki nem festő. Más a munkánk, mások a hétköznapjaink, de van bennünk közös: szeretjük a szépet, szeretünk adni és kapni, figyelünk egymásra és ma délután és este időt adtunk magunknak, magunkra. Nem is válunk festővé pár óra alatt, ez az izgalmas utazás másról szól: kapcsolódásról – az alkotáshoz és kapcsolatról – egymással, magunkkal.
A program ugyanis nem más, mint a bolt közepére felfügesztett Klimt kép, a Vízikígyók reprodukálása a saját vásznunkon, melyhez művészi segítséget az Alkotásutca Stúdió instruktorai nyújtanak . Élményfestés, és ez a szó valóban tükrözi azt a pár órát, amit ott töltünk – boldogan, elégedetten, igazi élménnyel távozunk – de ez még messze van. Addig megtanulunk alapozni, vázlatot készíteni, színezni, rétegezni, árnyékolni, kitölteni, díszíteni. Pár éve elképzelhetetlen lett volna, hogy egy ilyen programon részt vegyek. Elkezdtem építeni valamit – munkát, közösséget – és csak azzal foglalkoztam. Meg Édesapámmal. Ő volt a kivétel, aki körül keringett a család, szeretettel. Másfél éve ő már nincs, és egy picit, lépésről lépésre az életem is átalakult. Habár a közösség és az irodalom a mindenem, de sokat gondolkodom azon, mennyire fontos a kapcsolat – a családdal, önmagammal. Az egymásra rétegzett feladatok között ritkán tudok mélyen elmerengeni valóban életről, nehezen látom meg a részleteket. Más is kell. Levegő, séta, pihenés, beszélgetés és alkotás. Olyan programokat is keresek már, ahol az alkotást nem csak kívülről, hanem belülről is átélhetem. Ezért vagyok most itt, köpennyel a nyakamban, ecsettel a kezemben.
 


A kép választás, gondolom, nem véletlen: a képzőművészet elhivatott hívője, a FREYWILLE NIXE kollekciójának ihletadója is ez az 1889-ben készült „Nixen” kép, a két vízi nimfa portréja a mélység bűvöletében. Klimt számomra a részletek és a díszítés mestere. Lenyűgöző, ahogy képén a testek összeolvadnak, biztonság, vágy, mélység és magasság, összefonódás sugárzik a sűrű vászonról, az arany, a minták keveredéséből. A kirakatokban ugyanezt érezni - az ékszereken a légiesen könnyed, halvány ezüst összeolvad a folyékony fekete selymes fényével, úgy válnak egyre ragyogóbbá az arany és a platina varázslatos árnyalatai. Az ékszerek a víz alatti világ békés nyugalmát idézve a nőiesség eleganciáját sugározzák számomra.
 


Nekilátunk a festésnek, én teljesen átadom magam. Sokszor összenevetünk, ha épp nem megfelelően húzunk egy vonalat vagy más színt használunk. Nem is hisszük talán, hogy képesek vagyunk rá, én mondogatom, szinte önvédelemből az elején, hogy csak pálcikaembert tudok, azt se sokat gyakorlom. Aztán, ahogy telik egy fél óra, egy óra és másfél, már csak a kép van, meg én, figyelek az instrukcióra, arany festék, haj, hullám, okker, barna, karkötők, díszítés, ölelés, hát, vizes fehér, indák, levelek.
 
- Írjátok is alá! - hangzik az utolsó kérés, majd készül a csoportkép, és körbenézve érzem, látom: képesek voltunk rá, gyönyörű képeket készítettünk, egy felejthetetlen estét töltöttünk el a budapesti Andrássy úton, ami ma este kicsit Bécs is volt. Hűvös szélben sétálok a boltból, képpel a hónom alatt a verset folytatom magamban: "Most már a kályhatűz víg ritmusára / merenghetsz szálló életed dalán. "
 
FREYWILLE
http://www.freywille.com
Alkotásutca
https://www.alkotasutca.hu
 

Kommentek