“Megalkotom szerelmemet” – Ma van a magyar költészet napja


1964 óta ünnepeljük április 11-ét, József Attila születésnapját a költészet napjaként hazánkban. Márai Sándor (aki szintén e napon született), Hamvas Béla, Weöres Sándor a legmagasabb, legtisztább alkotói és létezési princípiumként fogalmazták meg a költői létet, annak felelősségével, feladataival.



Hamvas azt írja, "a verseket nem írjuk, hanem éljük". József Attila 32 évet élt, ebben a 32 évben benne volt sűrítve megannyi fájdalom, mellőzés, vágy, szerelem, a tartozni-valahová létélmény, tehetség, akarás, szépség. Törékenység. József Attila versei a XX. század alapkövei.


Olvassunk verseket ma is, és tegyük minden nap, tegyük magunkévá Hamvas szavait, éljük meg a költészetet. A világ(unk) változik meg tőle.


Mindent, mi nem ennivaló,
megrágtam és kiköptem.
Magamtól tudom, mi a jó
s hogy egyremegy, szappangolyó
vagy égbolt van fölöttem.
 
És tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat.
Én sok játékot ismerek,
hisz a valóság elpereg
és megmarad a látszat.
 
Nem szeretnek a gazdagok,
mig élek ily szegényen.
Szegényeket sem izgatok,
nem állok én vigasznak ott,
ahol szeretni szégyen.
 
Megalkotom szerelmemet...
Égitesten a lábam:
elindulok az istenek
ellen - a szívem nem remeg -
könnyű, fehér ruhában.

József Attila: Könnyű, fehér ruhában (1937)

Kommentek