„Az ember identitása nagyon összetett dolog.” – Beszélgetés Kiss Andrea fotóművésszel a Szabó Magda Centenárium kapcsán


A 2017-es év hivatalosan is Szabó Magda Centenárium – 1917-ben, épp száz éve született Debrecenben hazánk egyik legjelentősebb írója Szabó Magda. Azt gondolom, ő az az írónő, aki ifjúsági köteteivel, regényeivel, drámáival és verseivel noha ezeket kevesebben ismerik -, azaz történeteivel, alakjaival szinte minden magyar háztartásban otthon van.

És nem csak hazánkban. Szabó Magda a legtöbb nyelvre fordított magyar szerzők közt van, páratlan népszerűségnek örvend, kiemelten Olaszországban. A napokban bukkantunk az ő műveit gondozó itáliai Anfora Kiadó (Edizioni Anfora) oldalán az írónő két új megjelent kötetére, melynek borítóján meglepetésünkre egy magyar fotóművész, Kiss Andrea munkái szerepelnek. Az interjúban Vele beszélgettünk könyv tervekről, fotókról, inspirációról.
 
- Nagyon bensőséges, önmagaddal is lelepleződésig őszinte fotóid nemcsak hazánkban népszerűek, bejárják a világot is. Önarcképeid, portréid és csendéleteid egyaránt erős mondanivalójú, felkavaró, nyugalmukban pulzáló alkotások. Munkádhoz, fotóidhoz nyersz inspirációt akár írott művekből, irodalomból, könyvekből?
- Általában egy-egy saját alkotói témán dolgozom. Az irodalom inkább a felkészülés része vagy a pihenésé. Régen volt egy kis noteszom, amibe bejegyeztem az aktuális könyv számomra fontos sorait.
Amikor fotózom, csak a munkám létezik, minden más egyéb megszűnik számomra, lényegtelenné válik a külvilág Persze ha olvasok, akkor is így működöm, csak a könyv létezik.
 
- Szabó Magda azt írja, „minden fecsegés ostobaság, ha van egy csepp idő persze az nincs soha , akkor olvasni kell, klasszikusokat. Talán ma már klasszikusnak számít maga Szabó Magda munkássága is, azt gondolom gyermekkorunktól szereplői, karakterei, üzenete beszövi az életünket. Te emlékszel az első találkozásra az írónő műveivel? Melyik volt az első Szabó Magda könyv, ami nyomot hagyott benned?
- Kisiskolás koromban olvastam a Mondják meg Zsófikának című regényét, és alapmű volt az én korosztályom számára az Abigél. Ezért is nagy öröm számomra, hogy az olasz nyelvű kiadás (Edizioni Anfora - www.edizionianfora.net) borítójára az én fotóm kerül.
 



- A Centenáriumi év egyik fontos kérdése lesz Szabó Magda női alkotói szerepe, azaz egy erős, tehetséges, céltudatos női íróé, aki mindig hűséges maradt a születésétől magában hordott értékekhez. Mit gondolsz Te a női alkotói létről? A fotóművész szakmában éppannyira érezni ezt a kitételt: más lehetőségeket kap egy női fotós, mint férfi társai?
- Az ember identitása nagyon összetett dolog. Én nő vagyok, most a női léttel foglalkozom, hová helyezem magam a világban, milyennek látom. Bizonyára sajátosak a nézőpontjaim, ám lényeges, hogy az ember az, aki alkot nemétől függetlenül. Amikor önmagamat, virágot, csendéletet, vagy tájképet fotózok, akkor sem vagyok jobban vagy kevésbé nő. Az alkotói lét elsősorban sok szervezést jelent, férfinak, nőnek egyaránt, hogy biztosítani lehessen az elmélyült nyugalmat. Nagyon sokféle életvitel, életmód mellett lehet értékes alkotómunkát végezni, néha kalandos, néha csendes erről szólnak a regények.
Azt gondolom, az alkotó nem „kap” lehetőségeket, mindenütt a világon neki magának kell a saját művészeti munkáját úgy alakítania, hogy a művei megtalálják a közönségüket.
Ha konkrét megrendelés van egy képre, akkor az a képnek, illetve az alkotói hitelességnek szól, nagyon ritkán jön szóba, hogy az illető férfi-e vagy nő. Magam elsősorban képzőművészként szoktam meghatározni, bár jelenleg kamerával dolgozom, de azt fotózom, amit lerajzolnék. Most éppen fotótechnikát használok a grafikai eszközök helyett … lehet, hogy majd visszatérek hozzá a jövőben.
 
- Hamár képről és megrendelésről beszélünk, ilyesfajta találkozás volt ez számodra a könyvek területén is? Mikor vonódtál be először a könyvszakmába? Visszatérő feladat számodra a borítótervezés, vagy ez volt az első felkérésed?
- Az első felkérésem egy spanyol kiadótól érkezett 2015 szeptemberében, akivel azóta is tart a munkakapcsolat. Ő találta alkalmasnak a fotómat egy általa kiadott könyvhöz. Úgy tűnik, ez maradt a módja a további felkéréseknek is sok képem ismert a közösségi oldalamon (www.facebook.com/andreakissartist ), így a kiadók könnyen megkereshetnek, nagy örömömre. Az én részvételem a munkában az, hogy eldöntöm, adom-e a képet a műhöz, olyan-e a kiadvány, amit magam is szívesen forgatnék
 
- Ezek szerint az olasz Edizioni Anfora megkeresése után te is elmélyedtél az ő kiadványaikban. Elsőre úgy érezted, közösen gondolkodtok vizualitásról, illeszkedik a Te munkád az övéik közé? Eddig melyik könyveken dolgoztatok együtt?
- Eddig két olyan kiadó talált meg, akiknek munkái igényesek, könyveiket jó kézbe venni, szép formátumban, szép papírra dolgoznak. Mindkét esetben ők kerestek meg engem, miután megismerték a munkámat a közösségi oldalamon. A spanyol kiadó vezetője, Elena Medel maga is író. Gyorsan zajlottak az események, mert azonnal mutatta a fotómat, amelyiket szeretné egy fiatal kortárs költő könyvének a borítójához, és egy-két hét alatt kész is volt a könyv. Utána pár hónapra jött a második, és nemrég a harmadik közös munka. Az olasz Anfora kiadó tulajdonosával, Szilágyi Mónikával már személyesen is találkoztam, nagyon sokat beszélgettünk a tervezett Kosztolányi és Szabó Magda regényekről. Azért külön örültem, mert a kedvenc íróim között vannak. Mónikával nagyon hasonló a gondolkodásunk. Megtisztelőnek érzem, hogy több kiadványukat is az én képemmel szeretnék megjelentetni. Nagyon fontosnak tartom a munkájukat, hiszen a magyar irodalom legjavát juttatják el a külföldi olvasókhoz. Az Abigél mellett a Freskó kötet címlapjának külön érdekessége, hogy azon én szerepelek.
 


- Vezess be egy kicsit a kulisszák mögé minket: hogy zajlik a folyamat – mikor megkapod a felkérést, újra megismerkedsz a szöveggel, máshogy olvasod, máshogy figyeled, s hogy alakul ki, hogy melyik kép kerüljön a borítóra?
- Nem is felkérést kapok, hanem már a munkáimat megismerve adott képre kérnek engedélyt, ők maguk kiválasztják, melyik fotómat szeretnék társítani a kötetükhöz. Mivel a kiadó választott eddig mindig, erről most épp az Anforát kellene megkérdezni, mi ragadta meg őket, miért épp ezek a képek kerültek az Abigél és Freskó borítójára . Persze néha több fotó is felmerül, és azt közösen beszéljük meg, hogy melyik lenne a legmegfelelőbb, milyen legyen a képkivágás, a kész forma. Én mindig egy lépéssel az olvasók előtt járok. Sok mindenről van szó, leginkább mi magunkról, a kiadóval a munka és közös gondolkodás során lassan megismerjük egymás gondolatait személyiségét, és ez nagyon jó így. Az irodalmi mű adott, a kiadóé a felelősség. Választhatna bármi más képet is bárki mástól. Meg kell bíznunk egymásban ahhoz, hogy a legmegfelelőbb döntés szülessen.
 
- Ez a választási folyamat végig egyetértésben zajlik? Vagy volt esetleg neked más kép választásod, aminek jobban örültél volna a Szabó Magda borítóknál?
- Nem, ugyanazt gondoltuk a kiadóval végig, igazából csak azzal dolgozom együtt, akivel teljes az egyetértés, ez esetben is így történt.
 
-Várhatóak további megjelenések, más szerzők, könyvhöz kapcsolódó terveid is vannak?
- Igen, vannak további felkéréseim, más művekre. Ezen kívül szeretném folytatni a saját műveimet bemutató könyvek kiadását is. Eddig Spanyolországban három kortárs kiadvány borítójára kerültek fotóim, Olaszországban három kötetre, a két Szabó Magda könyv mellett Kosztolányi Dezső Édes Annája várja a kiadást.
 
- Saját gyermekednek olvasol magyar szépirodalmat, esetleg Abigél vagy Tündér Lala ismerős hősök számára is?
- Igen, ismerős hősök. Ma már egyedül olvas, méghozzá örömmel, és sokat.
 
Juhász Anna

Kommentek