A költészet hatalma


"Úgy tűnik sokszor: csak a költők szeretik a világot, a világ nem szereti költőit. Pedig a költők az anyag leghűségesebb gyermekei. Mégis: sorsuk volt legtöbbször a szegénység, elnyomás, megaláztatás, szégyen, gúny és megátkozottság. Csak a kivételes-szerencsések és könnyelműek születtek arany-virággal a fogsoruk között. Pedig a költő nem tesz mást: csak tűzliliomot ültet a lét szívébe. Elmondja a világot és meg akarja változtatni a világot. A jóság küldötte ő. Az élet énekese és társa a halálnak. Énekel, amíg száját be nem tömi a föld. És mindenkinél jobban vágyódik a szabadságra és a szeretetre."
Juhász Ferenc: Mit tehet a költő? Budapest, 1967. márciusa.

Juhász Ferenc épp 50 évvel ezelőtt fogalmazta meg a költészettel, életével kapcsolatos elemi gondolatait, amit azóta is nagyon sokan tartanak hitvallásuknak. A mai nap különösen aktuálisak ezek a sorok, hisz március 21-ét 1999 óta ünnepeljük a líra, a költészet ünnepének világszerte. Hogy honnan ered ez az ünnep? Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára vetette fel, hogy az északi félteke tavaszának első napját nyilvánítsák a Költészet Világnapjává. Magyarországon több lírához kapcsolódó ünnep is van, irodalom szempontjából igen különleges helyzetben vagyunk, mert a mai költészet ünnep mellett április 11-én a magyar költészet napjaként tartjuk számon – József Attila születésnapjához kapcsolódva. Minden évben két nagyobb irodalmi rendezvényünk van - a Könyvfesztivál és az Ünnepi Könyvhét, ez utóbbi országszerte – és a sort folytathatnám irodalmi ünnepekkel. Van tehát mód és azt látom, az emberekben egyre inkább belső vágy is a költészet fontosságának, elemi-erejének hangsúlyozására – példa erre az a sok teltházas irodalmi rendezvény, beszélgetés, felolvasás, bemutató, amit szervezünk.
 
De mi is a költészet? Mi értelme, célja, feladata van az életünkben? Erre a kérdésre talán szubjektíven válaszolni a legegyszerűbb és legőszintébb.
 
Nekem életem kezdetétől a költészet az otthon, a levegő, a biztonság és a védőburok. Minden érzésre ismertem és keresek verset, kedvenceimet kamaszkorom óta egy füzetbe vezetem át, amit gyakran előveszek, és újraolvasom őket. Édesapám, Juhász Ferenc egész életében fogalmazta a költészet lényegét, gondolataiból íme egy másik idézet:
 
A költő tegye dolgát, hacsak egy fűszál, egy mohos kődarab hallgatja is, énekeljen akár az omlékony sivatagnak, a szörny-rejtő sötétnek. Mert a költészetnek a mindenséget-átitató hatása van, mindenütt jelen van a világegyetemben, lüktetve mutatja a világot-behálózó rendszerét, átüt a dolgokon, mint a halál, kicsordúl a dolgokból, mint a vér.”
 
A mai napon hirdessük mindannyian a költészetet! Két dolgot javasolnék: a Julius Meinl ötödik éve szervezi a „Fizess verssel” kampányt – a megjelölt Kávézókban saját vagy kedvenc verssel, idézettel lehet a mai napon fizetni a kávéért – úgyhogy keressük meg magunkban a költőt vagy keressük elő kedvenc versünket – és ezért ma finom kávé jár.
 
Emellett pedig álljunk meg egy percre, vegyünk le egy verseskötetet a polcról, és engedjük be a lírát a gondolatainkba. Keressünk a hangulatunkhoz illő verset, olvassuk a magyar költőket – József Attilától Radnóti Miklósig, Nagy Lászlótól Juhász Ferencig, Petri Györgytől Simon Mártonig.
 
#azirodalomvilágnézet
 
Juhász Anna
 

Kommentek