Minden, amit a szójáról érdemes tudni!

Manapság mindenki jól ismeri a szóját. Rengeteg élelmiszerünkben akár adalékként, akár ízesítésként megtaláljuk. Sokunknak elsősorban a húskészítményekben (például vagdalt húsoknál, kolbászféléknél, virsliknél) fellelhető szójafehérje és a szójaliszt jut eszébe.

A szójának az ilyen típusú termékeknél való alkalmazásával térfogatnövelés és főzési veszteség csökkenés érhető el. Ezeknél a termékeknél fontos még a fehérjetartalom biztosítása, illetve a szója használata más technológiai előnyökkel is jár. Ugyanígy előszeretettel használják a szóját a sütőiparban és a pékségekbe, édesipari termékekben is. Így a megítélése negatív előhangot is kap, hiszen az ember, ha húskészítményt vásárol, vagy süteményt, akkor miért is enne szóját? Mi a szója fontosságát és a megfelelő felhasználást szeretnénk kihangsúlyozni, hiszen a növény és a belőle készült számtalan ételünk nagyon fontos és értékes része lehet az táplálkozásunknak!
 
A szójáról általánosságban:
A szója nem más, mint maga a szójabab, ami a hüvelyes növények közé tartozik. Nagyon nagy a B-vitamin és többszörösen telítetlen zsírsav-tartalma, emellett gazdag kalciumban, valamint a sejtjeink védelmére szolgáló olyan mikrotápanyagokban, mint a folsav és a szelén. Különféle ásványi anyagokból (magnézium, mangán, vas, cink és rengeteg biológiailag értékes fehérjeféle) is jelentős a tartalma, és nem mellesleg egyetlen gramm koleszterin sem található benne.
 
A szójabab finomítva tofu formájában, illetve szójatészta, -szósz, -tej, -csíra és -joghurt formájában kerül asztalunkra. A szójaolaj (akár főzés során felhasználva, akár salátaöntetként) különösen gazdag az egészségünknek fontos telítetlen zsírsavakban. Számos tanulmány foglalkozik a szójafogyasztás emésztéssegítő és vérzsírcsökkentő hatásáról. A vegetáriánusok számára a szója az egyik legfontosabb fehérjeforrás.
 
A szója története:
A mintegy 5000 éve ismert szójabab kezdetben nem táplálékul szolgált, csupán egyfajta talajjavítóként, a vetésforgó egyik tagjaként látták hasznát. Az i. e. 11-12. századi Kínában azonban rájöttek, hogy az addig ehetetlennek tartott szóját fermentálással ehetővé lehet tenni. Nagyjából ekkor született a szójaszósz. Később, az i. e. 2. században szintén a kínaiak körében vált népszerűvé a kalcium- vagy magnézium-szulfáttal kicsapatott szójatúró, azaz a tofu. Az új szójakészítmények hamar elterjedtek szerte a Távol-Keleten, s meghatározó elemei ma is az ott élők konyhájának.
 
A szója pozitív oldala és árnyoldala:
A szójában a nagy mennyiségű létfontosságú aminosavakat is tartalmazó, tehát a húsokkal szinte egyenértékű fehérje mellett ún. fitoösztrogének is találhatók. A fitoösztrogének a természetben előforduló növényi vegyületek, amelyeket eddig közel 300 növényben mutattak ki. Felépítésük hasonló bizonyos nemi hormonokéhoz (az ösztradiolhoz), és ez lehetővé teszi, hogy kapcsolódjanak az ösztrogénreceptorokhoz. Noha a fitoösztrogének ösztrogénaktivitása gyenge, megfelelően nagy mennyiségű szója elfogyasztása mégis befolyásolja hormonháztartásunkat.
 
A fitoösztrogének segítik a szervezet védekezőképességét a daganatok elleni harcban. Növelik a daganatos sejtek ellen küzdő fehérvérsejtek aktivitását és csökkentik a génmutációkért és az öregedésért is felelős szabad gyökök szintjét. Hormonális hatásuk miatt jól használhatók a csontritkulás (osteoporosis) kezelésében is. Az osteoporosis a nemi hormonok szintjének csökkenésekor, nőknél a változás korának időszakában szokott fellépni. A táplálékkal a szervezetbe kerülő nagyobb mennyiségű fitoszteroid csökkenti a kórkép kialakulásának esélyét. A csontritkulás mellett jó hatása van más menopauzális tünetek, a hőhullámok, vérnyomás-ingadozás, hangulatváltozások megelőzésében és kezelésében is. Fokozza a vérerek rugalmasságát, csökkenti az érelmeszesedés veszélyét.
 
Fitoösztrogén tartalma mellett a szója nagy mennyiségben tartalmaz még kalciumot, cinket, valamint B-vitaminokat, mindenekelőtt B12-vitamint. Jó hatással van az agy és a máj működésére, mivel sok olyan összetevő található benne (például a lecitin) amelyek mindezen szervek sejtmembránjainak felépítésében játszanak fontos szerepet.
 
A szójában található fitoösztrogének a szervezetben könnyen konkurálhatnak a természetes hormonjainkkal, különösen, ha a szükségesnél nagyobb mennyiségben visszük be őket a szervezetbe. Ennek a veszélye nem elhanyagolható, különösen csecsemők és kisgyermekek esetében, akiknek a hormonháztartása még kialakulatlan. Mint mindenre, így a szójára is igaz: mértékletesen kell fogyasztani ahhoz, hogy az egészségünk őre lehessen. E fontos táplálékot azonban mindenképpen érdemes étrendünkbe beépíteni. Toman termékeink közül kóstold meg a szója alapú TomanZöldséglevest krutonnal, a Tócsnit, a Zöldkrémlevest, a snackek közül pedig a pralinéket és a Tomanchipseket.
 
Bíró Orsi molekuláris biológus és Lovászi Eszter dietetikusunk írása – a Toman Diet szakértői
www.tomandiet.com

Kommentek