„Máglyahalál” fenyegeti a sünöket az avarégetések miatt

Az ősz második fele nehéz időszak a vadon élő sünök számára. A nyár késői szakaszában született fiatalok ugyanis lemaradhatnak a téli álomra való felkészülésben, és előfordul, hogy nem érik el a szükséges fejlettséget és kondíciót. Ráadásul az avarégetések is fenyegetik a sünöket, akik sokszor épp az avarban keresnek maguknak telelőhelyet. A Fővárosi Állat- és Növénykert bemutató mentőközpontjában, a Sünispotályban menedéket kínálnak a segítségre szoruló sünöknek, és – mint minden évben – most is figyelemfelkeltő kampányt folytatnak az őszi avarégetéssel kapcsolatban.

A Fővárosi Állat- és Növénykert szerteágazó természetvédelmi tevékenységének részeként vadállatmentéssel is foglalkozik. Magyarországon őshonos, vadon élő, védett vagy fokozottan védett állatfajok olyan egyedeit mentik, amelyek valamilyen okból emberi segítségre szorulnak. A mérgezett sasoktól, törött szárnyú vagy meglőtt gólyáktól kezdve a fészekből kipottyant madárfiókákon és elárvult kismókusokon át egészen az elgázolt mocsári teknősökig és a telelésben megzavart denevérekig sokféle állattal foglalkoznak. A mentett állatok száma évente ezerötszáz és kétezer között szokott lenni. A tavalyi, 2018-as esztendőben például 108 különböző faj összesen 1807 egyedének nyújtottak segítséget az Állatkert mentőmunkával foglalkozó munkatársai.
 
A sérült állatokat meggyógyítják, a legyengülteket felerősítik, az elárvultakat pedig felnevelik. A cél az, hogy a bekerült állatok ismét képesek legyenek önállóan boldogulni a szabad természetben. S ha sikerült ezt az állapotot elérni, szabadon is engedik őket természetes élőhelyükön. A mentett állatok nagyobbik fele madár, de az az állatfaj, amelyből a legnagyobb számban szoktak mentett egyedek bekerülni, évek óta a sün szokott lenni. A múlt évben például 357 mentett sünről gondoskodtak az Állatkertben. 
 


Az avarégetés „máglyahalállal” fenyegeti a sünöket!
 
Az ősz második felében a vadon élő sünök egy részének speciális nehézségekkel kell szembenéznie. Az egyik ezek közül az avarégetés. Az ilyenkorra már megindult lombhullás miatt egyre nagyobb mennyiségben összegyűlő avart a kiskertekben rendszerint kupacokba szedik össze, s gyakran előfordul, hogy fel is gyújtják. Ám mindez épp abban az időszakban történik, amikor a sünök telelőhelyet keresnek, és sokszor pont az ilyen avarkupacokba vackolják be magukat. A Fővárosi Állat- és Növénykert, ahogy minden ősszel, ezúttal is felhívja a figyelmet az avarban rejtőző sünökre. Így minden érintettet arra kérnek, hogy avarégetés előtt forgassák át az avarkupacokat, hogy biztosan kiderüljön, nem rejtőzik-e benne egy téli álomra készülődő sün. Emellett a városligeti intézmény az avarégetés helyett mindenkit bíztat az avar hasznosítására, komposztálására is.
 
Az Állatkert mentett állatokkal foglalkozó szakemberei egyébként találkoztak már olyan sünnel, akit az utolsó pillanatban sikerült kimenteni a lángok közül. Az állatnak az összes tüskéje lepörkölődött és két hónapon át orrfacsaró füstszagot árasztott. Égési sérülései lassan gyógyultak, de végül két évnyi ápolás után teljesen rendbejött, s a Pilis egyik alkalmas élőhelyén szabadon is engedték.
 


Segítség a „méreten aluli” sünöknek
 
Az ősz másik kihívása a sünök számára a téli nyugalmi időszakra való felkészülés. Ezek az állatok ugyanis késő ősztől kora tavaszig téli álmot alszanak, nem is annyira a hideg, hanem inkább a táplálék szűkössége miatt. A télre való felkészülés jegyében ilyenkor annyit esznek, amennyit csak tudnak, hogy elegendő tartalékot halmozzanak fel a szervezetükben a téli álom időszakára.
 
Az egy évesnél idősebb, tehát már legalább a második téli álmukra készülő sünöknél is fontos, hogy megfelelő kondícióval vágjanak neki a télnek, ám az idei születésű állatoknál ez külön kihívás lehet, különösen akkor, ha viszonylag későn, a nyári időszak végén látták meg a napvilágot. Ilyenkor ugyanis előfordulhat, hogy a hideg idő beköszöntéig nem sikerül elérni a megfelelő fejlettséget és tápláltságot. Az ilyen állatoknak mindenképpen segítségre van szükségük, mert máskülönben kétséges, hogy átvészelik-e a téli hónapokat.
 
Még a szakemberek, tapasztalt sünmentők körében is van némi vita abban a kérdésben, hogy mennyi az a grammban kifejezhető testsúly, amely alatt segítségre van szükség. Az egyik álláspont szerint egy 400-450 grammos sün már sikerrel nekivághat a télnek, mások inkább 500 gramm körüli határértéket tartanak elfogadhatónak, de hallani ennél nagyobb, 700 gramm körüli értékekről is. A „kritikus testtömeggel” kapcsolatos bizonytalanság elsősorban arra vezethető vissza, hogy a tél túlélésének sikere több tényezőtől is függ, például attól, hogy az adott évben mikor kezdődik az igazán hideg idő, hogy milyen hosszú a tél igazán kemény része, hogy az adott sün pontosan milyen búvóhelyet talált magának, hogy az állat számára ez lesz-e az első tél, vagy már elmúlt legalább egyéves, és persze az is számít, hogy a szóban fogó egyed alkata milyen (mert ebben is vannak különbséges a sünök között, ahogy az embereknél is). 
 
Ráadásul az sem mindegy, hogy az ősz melyik szakaszában nézzük az állatok súlyát. Egy idei születésű 200 grammos sünnek például nem lenne sok esélye arra, hogy a telet átvészelje, de ha október elején ennyi a súlya, és hosszan elhúzódó, kellemes őszben van részünk, akkor akár egy ilyen a sün is elérheti a kívánatos kondíciót a téli álom megkezdéséig.
 
A Fővárosi Állat- és Növénykertben, ahol országos összehasonlításban is a legtöbb sünt mentik, a szakembereknek az a tapasztalatuk, hogy november elejére legalább 350-400 grammot kell nyomniuk az állatoknak. Ha ezt nem érik el, akkor mindenképpen érdemes segíteni nekik. A házilagos „sünmentést” persze senkinek sem javasolják, ehhez a munkához ugyanis nem kevés szakértelem és tapasztalat kell, ráadásul a Magyarországon honos sün természetvédelmi oltalom alatt áll, így otthoni tartása még akkor is a jogszabályokba ütközik, ha az a legjobb szándékból történik. Az állatkerti szakemberek így azt javasolják, hogy a segítségre szoruló állatokat inkább a kert bemutató mentőközpontjába, a Sünispotályba hozzák be. Előtte persze érdemes telefonon konzultálni a Sünispotályban dolgozó, állatmentéssel foglalkozó szakemberekkel. A Sünispotályban egyébként most is számos mentett sün látható, köztük olyan késő nyári születésű állatok is, akik várhatóan csak tavasszal lehet majd szabadon engedni. 
 
A sünmentés is sokat fejlődött az elmúlt két évben
 
Épp a napokban ér véget az úgynevezett ZOO4NAT projekt, amelynek keretében az elmúlt két évben jelentős mértékben sikerült fejleszteni az állatkerti mentőmunkát, így a sünök mentését is. A program, amelyben a Fővárosi Állat- és Növénykert a Kassai Állatkerttel közösen vett részt, az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával, az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország Együttműködési Program részeként valósult meg. A ZOO4NAT projekt nyomán hozták létre a városligeti intézményben tavaly megnyitott bemutató mentőközpontot, a Sünispotályt is, de a mentőmunkát szolgáló új állatgyógyászati készítmények és diagnosztikai eszközök beszerzésére, sőt a szakmai tapasztalatcsere elmélyítésére, például egy nemzetközi vadállatmentő konferencia megszervezésére is lehetőség nyílt általa. 
 

Kommentek