Utazás, Olaszország, internet – ha kell egy élmény?

Sokan mondják, ha meg szeretnéd ismerni magad, utazz el egyedül valahova. Nem régiben, egy Campus Mundi ösztöndíjnak hála, kipróbálhattam mennyire állja meg ez a mondás a helyét a valóságban. Az ösztöndíj három hetes rövid tanulmányutat foglalt magába Monterotondoba, egy gyönyörű középkori kisvárosba Rómától félórányi vonatútra.

Általában igyekszem jól felkészülni az útjaimra. Hetekkel az indulás előtt az internetet bújtam. Végig olvastam minden elérhető információt Monterotondoról, feltuningoltam gimnazistaként összeszedett olasz nyelvtudásomat, térképen megkerestem a szállást, a legközelebbi élelmiszerboltot és fagyizót – tesztelendő a híres olasz fagylaltokat. Azt már ebben a kutakodási fázisban sikerült megfigyelnem, hogy Monterotondo nem Róma lesz, amiről, mint a nagyvárosokról általában, minden információ elérhető az interneten, a hotelekben ingyen térképeket osztogatnak és a biztonság kedvéért még információs pontok is vannak szerteszét a városban.
 
Nem, Monterotondo nem ilyen volt. A helyi tömegközlekedés nem volt elérhető Google Maps-on, de hosszas keresgélés után ráakadtam egy táblázatra. Hiszen egy XXI. századi nő nem hiszi el, hogy nincs fent minden információ az interneten! Ezen az utca nevek alapján egyesével azonosítgattam a megállókat. Végig jártam „az emberrel” az utakat, kiszámítottam, mennyi lehet odaérni a szállásomról. A helyi tömegközlekedés adatain kívül más frissítések is hiányoztak – mikor jelenvalójában kerestem a boltokat, más nevekkel és nyitvatartási időkkel találtam szemben magam. Mindezek mellett is magabiztosan, mindenre felkészülve indultam neki a nagy útnak, telefonomon frissített alkalmazásokkal és QR-kódok tömkelegével. 
 
Az internet nagyon sok mindenben segít egy olyan félősebb természetű lénynek, mint amilyen én is vagyok – aki tíz percet lamentál mielőtt megkérdezi a helyes irányt. Felkészülésemmel sikerült lerövidítenem a beszélgetéseim nagy részét Boungiorno-kra és Grazie-kre. Sokat merengtem azon mennyire is jó ez nekem? Hogy fogja fejleszteni ez a személyiségemet? Hiszen használati utasításokat eddig is tudtam követni!
 
Azért Monterotondo közepesen napra kész frissítései között találtam kalandozási lehetőséget. A buszok kiszámíthatatlan menetrendjével kétszer kerültem ismeretlen helyre, ahol – azt hiszem szerencsémre – a középkori falakon nem hatolt át az internet és a térerő csodája. A híresen csodás olasz fagyalthoz sem QR-kóddal jutottam hozzá, sőt ehhez még az angol nyelvtudásom sem volt elég, be kellett izzítanom olasz szókincstáram. A szupermarket önkiszolgáló kasszáinál már csaltam, de a buszjegyekhez szintén erős mutogatás közepette jutottam hozzá. Végül is ezek maradtak meg legjobban bennem: a buszsofőr hevesen rázza a fejét, amikor kétségbe esve kérdezem: Via Kennedy?; a jegyárus hangos káromkodásba kezd a 10 euro-som láttán – nem tud visszaadni; a lány nem érti, miért nem kérek tejszínhabot a fagylaltra – én nem értem kérdez és csak csóválom a fejem. Az élet apróbb pillanatai, amiktől egy kissé szerencsétlennek éreztem magam, de utólag nevetve meséltem otthon. 
 
Berekméri Eszter

Kommentek