Az állatkínzókat meg kell büntetni!

Komolyan mondom, a hányinger kerülget mindannyiszor, mikor arról hallok, hogy ártatlan, kiszolgáltatott élőlényeket bántalmaznak, legyen az ember vagy állat. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy valakinek a másik fizikai és lelki szenvedése okozzon örömet ahelyett, hogy moziba menne vagy focizna vagy mit tudom én mit csinálna.

 

Aki gyereket vagy állatot bánt, kínoz, az egészen biztosan mentálisan beteg ember a pszichológusok szerint. A gyermekvédelem legalább egy valamennyire működő intézményesített védelmi szerv, de az állatkínzók, bántalmazók büntetése a jogszabályok ellenére is gyerekcipőben jár Magyarországon. Nem veszik elég komolyan, pedig kutatásokkal alátámasztott tény, hogy aki állatokat kínoz, előbb utóbb embereket is bántani fog.

"Bárki, aki bármely élőlény életét értéktelennek tartja, veszélyes, mert előbb vagy utóbb az emberi életet is értéktelennek fogja tekinteni" - írta Albert Schweitzer teológus, filozófus, Nobel-békedíjas orvos.

A legnagyobb közösségi oldalnak hála nem tellik elúgy nap, hogy értesülnék valamilyen kínzásról, visszaélésről, oktalan halálról. Különös kegyetlenséggel meggyilkolt gólya, agyonüldözött vemhes őzsuta, napi szinten utcára dobott kutyák, macskák.

Pedig az állatkínzás bűncselekmény, méghozzá 12 éves kortól szankcionálható! Azaz 12 éves kortól zárt intézménybe kerülhet, aki visszaél az állatok jogaival. Sőt, aki ezt egy közösségi oldalon publikálja is, az a nagyközönség előtt ismeri el vétségét.

A Btk. 2013. július 1-je óta hatályos szövege (244. §) szerint:

  • (1) Aki

    • a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,

    • b) állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a vadászatról szóló törvény által tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott vadászati módon vadászik, illetőleg a halászatról szóló törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik.

De vajon megoldás-e egy börtönbüntetés? Biztosan visszatartó erő egy jól szankcionált törvény, de a szabadulás után mi a garancia arra, hogy nem fogja elkövetni újra és újra ugyanazt?

Az USA-ban arra kötelezik az állatkínzókat, hogy terápián vegyenek részt, mellyel az érzelmi intelligencia tárgykörébe tartozó készségeiket fejlesztik. Külön érdekessége az amerikai programnak az Állat Asszisztált Terápia, ahol terápiás kutyák tanítják meg az elkövetőket a normális ember – állat viszony kialakítására. És milyen meglepő, a szeretet gyógyít!

Ugyanis nagy valószínűséggel az állatkínzók maguk is családi erőszaknak vannak vagy voltak kitéve, melynek direkt következménye, hogy az átélt szenvedést, feszültséget az állatkínzással vezetik le. Vagy nem is tudják kezelni az indulataikat, vagy fel sem fogják tetteik súlyosságát, hiszen csak azt teszik, amit velük is tettek. Akit nem szeretnek csak bántanak egész gyerekkorában, az nem tud mást csinálni felnőtt korában.

De tudomásul kellene mindenkinek venni, hogy hiába mentség valamennyire az elkövetők által is átélt szenvedés, mégis beteg emberekről van szó, akik nagy valószínűséggel embert is bántani fognak előbb vagy utóbb. (A legtöbb gyilkos, sorozatgyilkos gyerekkorában aktív állatkínzó volt!)

Bár három év szabadságvesztés járhatna a kínzások után, a valós rehabilitáció egy hasonló terápia lehetne, hogy aztán egy börtönből szabadult, még jobban szociálisan és érzelmileg a társadalom szélére rekesztett embernek legyen visszatalálási lehetősége. Már csak a saját önös érdekünket szem előtt tartva is, hiszen terápia nélkül nagy valószínűséggel folytatódnak a kínzások.

Magyarországon egyébként elvétve (6%-ban!) kapnak letöltendő börtönbüntetést az elkövetők, legtöbbször a felfüggesztett büntetés a mérvadó (58% -ban), ami pont annyira elég, hogy legközelebb majd titokban a pincében folytatja ugyanazt.

Az esetek 9%-ban kapnak pénzbüntetést, 16%-ban próbára bocsájtást és ugyancsak 16%-ban közérdekű munkára kötelezik az elkövetőket. Elzárásra pedig elhanyagolhatóan kevés a precedens, mindössze 1%.

Vannak civil szervezetek, alapítványok, akik küzdenek, kutatnak, segítenek, sokszor saját pénzükön, hogy megmentsenek egy-egy állatot, de állami szervezet erre nincsen. A menhelyeken annyira sok az elhagyott állat, hogy gyakorlatilag lehetetlen finanszírozni az ivartalanításukat, oltásaikat. És sajnos minél messzebb megyünk Budapesttől, annál nehezebb megértetni az emberekkel, hogy a kutya ugyanúgy egy érző lény, és nem egy táska, amivel azt lehet csinálni amit akarunk. Sajnos gyakori szemlélet, hogy ha választani kell, hogy beoltatja vagy agyoncsapja, inkább agyoncsapja. Majd lesz másik.

Ne hagyd bántani azokat, akik nem tudják megvédeni magukat!

Mit tehetsz, ha állatkínzást tapasztalsz?

Abban az esetben, ha az tapasztalod, hogy a környezetedben bántalmaztak egy állatot, a következőket teheted:

  • Állatvédő alapítványnál, őrszolgálatoknál tehetsz bejelentést

  • A tapasztaltakat elmondhatjod az ingyenesen hívható telefontanú szolgálatnak: ORFK Telefontanú (bűncselekmények): 06 (80) 555-111

  • Bejelentést tehetsz a www.police.hu weboldalán

  • Súlyos esetben a 107 vagy a mobiltelefonról hívható 112 általános segélyhívó számon azonnali rendőri közreműködést kérhetsz a cselekmény megszakítása érdekében és

minden esetben kérheted az intézkedő rendőrhatóságtól adataid bizalmas kezelését.

http://orszagosallatvedorseg.hu

http://www.allatvedok.hu

http://noebarkajaalapitvany.hu

Szabó Lilla

Kommentek