A kormány kutyája vagy? – elmélkedés a Quimby tusványosi koncertjének kapcsán

Az előadók és zenekarok életében soha el nem múló dilemmát okoz az, hogy fellépésük helyszíne milyen politikai beskatulyázás tartománya, illetve hogy a rajongók milyen üzenetnek tudják be a kérdéses koncertet. Így volt ez anno a Queennel, az Aerosmithel, és most itthon, a Quimbyvel is.

 

Vannak sztárok, akik nyíltan felvállalják politikai nézeteiket és nem félnek attól, hogy e miatt esetleg elpártolnak tőlük rajongóik. Hollywood például abszolút a demokrata párt hűséges falucskája, így olyan neves színészek, mint George Clooney, Leonardo DiCaprio vagy éppen a világ egyik leggazdagabb nője, Oprah is eme tábort erősítik. Sőt, olyanok is vannak, akik karrierjüket köszönhetik véleményük nyíltszínű hangoztatásának, lásd a Terminátorból lett kormányzót, Arnold Schwarzeneggert. Persze vannak, akik inkább távol tartják magukat piszkos politikai megnyilvánulásoktól, de mivel igencsak kicsi ez a showbiznisz, ezért előbb utóbb mindenkiről kiderül, melyik folyó partján sütteti a hasát. 

Zenekarok esetében, a politikai nézet felvállalása egy fokkal talán nehezebb, mint más ismert embereknél. Hiszen attól még, hogy Denzel Washington nagy összegekkel támogatta Obama elnöki kampányát, nem mentek el kevesebben a moziba és nem csappant meg filmes gázsija sem. Azonban, ha egy zenekar nyíltan bemondja hovatartozását, esetleg olyan támogatóval köt szerződést, mely tudhatóan a kormány kutyája, sajnos számolniuk kell azzal, hogy esetleg a közönség ellenzékét elveszítik. Így nagy általánosságban, mondhatni, hogy "a zene mindenkié" mottóval ellátott lenvászon sátor alatt húzódnak meg a zenészek és határolódnak el, illetve térnek ki az ilyen jellegű vélemény nyilvánítások elől. Persze, az aktuális kormányt obszcén szavakkal, illetve egyértelmű ráutalásokkal pocskondiázni mindig is menő dolognak számított, így a szövegírók maximálisan kiélhették beszólásos igényeiket, mindezt versben. A közönség pedig tombol.

1984-ben, a Queen zenekar Dél Afrikában lépett fel, minek kapcsán az USA fennhangon becsmérelte a zenekart, mondván, fellépésükkel az apartheidet támogatják. Erre a zenekar mindössze annyit reagált, hogy "Ha csak olyan országokban lépnénk fel, ahol egyet értünk a politikával, akkor nem játszhatnánk sehol." Vagyis, a zene mindenkié, illetve üzleti szempontból sem érné meg kihagyni egy-egy zsíros fellépést, csak mert a rendezvény mögöttes üzeneteket rejt. 

Elton John és Diana hercegnő barátsága bejárta a világsajtót, Bono is többször kávézott már a Fehér Házban Obamával, de még a hazai Demjén Rózsi is nyíltan Fideszes - munkásságuk mégis megkérdőjelezhetetlen.

Nemrégiben Steven Tyler, Adele és a The Rolling Stones megkérték Donald Trumpot, hogy ne használja fel engedély nélkül zenéjüket politikai kampányához. Ebből akár arra is következtethetnék, hogy a fenti előadók nyíltan elhatárolódnak a republikánus párttól és a demokratákhoz húz a szívük. Jon Bon Jovi nemrégiben személyesen üdvözölte a demokrata párt amazonját, Hillary Clintont, mikor az ex-first lady Jovi hazájába, New Jersey-be érkezett. A zenekar többször játszott is már demokrata kampányrendezvényeken és a régen oly' szexin szöszke énekes nyíltan vállalja politikai nézeteit. Mégsem vesznek koncertjeikre kevesebb jegyet és nem hurrogják le a zenekart több száz kommentben, árasztva el közösségi oldalaikat hisztis nyavalygásokkal és degradáló naivitással. 

Nem úgy, mint a Quimby zenekart. Történt ugyanis, hogy a zenekar múlt héten, megannyi más zenekarral együtt, fellépett az erdélyi Tusványos fesztiválon, mely bár köztudottan egy Fidesz által szervezett rendezvény, ugyanakkor Erdély legnagyobb magyar zenei fesztiválja. A Quimby, a koncert után közölt egy fotót Facebook oldalukon, "Köszönjük, Tusványos!" felirattal - történt azonban, hogy valószínűleg könnyelmű FB beállításoknak köszönhetően, valaki betagelte a fotót, Orbán Viktor és Barátai társaságában címkével. Nos, a zenekar nem vette le elég gyorsan a troll taget, így olyan lavina indult el a rajongók körében, mely megállíthatatlan komment dorbézolásba torkollott, mely még most is tart. Közben cikkek és közlemények jelentek meg: főként támadások, illetve a zenekar részéről maximális elhatárolódás a politikától. Úgy tűnik azonban, hogy a véresszájú rajongók fékezhetetlenek és békíthetetlenül törnek előre a virtuális csatamezőn. Sikerült lealázni egy olyan zenekart, mely 25 éve okoz örömet és lép fel mindenhol, ahol megtehetik - az emberekért és pénzért. 

A helyzet az, hogy kicsi ez az ország. Míg az USA-ban nem csinálnak nagy ügyet abból manapság, hogy mely frontember mely politikussal koktélozik, illetve milyen támogatottságú rendezvényen lépnek fel a zenekarok, addig itthon, ezen a területen is érvénybe lépett a zéró tolerancia törvénye. Míg a közelgő választási évvel is nő a politikai feszültség, a nép egyre hangosabban ordít, nemtetszésüket kifejezve. A Quimby valószínűleg csak egy eszköz volt ahhoz, hogy kifejezzék újabb sérelmüket. De vajon tényleg érdemes-e besározni egy értékes zenekart, értékes mondanivalókkal, mindössze azért, mert valaki olyan fizeti ki a gázsit, akit valószínűleg nem látnánk szívesen reggelire?

K.R.

Kommentek