Varró Dániel: Átok

Fogad, miből hiányzik egy darab,
romoljon, vásson el, ha mást harap.
 
A percben, ahogy másra néz nevetve,
hályog boruljon mind a két szemedre.
 
Ha másnak domborul ki zsenge halma,
fonnyadjon el a melled, mint az alma.
 
Nyálad, ha szádra másik száj tapad,
apadjon el, mint eltévedt patak.
 
Nyíló öled, ha mást szorítsz karodba,
korhadjon el, mint férges fának odva.
 
A szíved, mint a megszáradt perec,
törjön ketté, ha véle mást szeretsz.

Kommentek