Várkert-irodalom: Példaképeink-est

Január 22-én folytatódott a Várkert Irodalom Aposztróf-estjeinek sorozata, méghozzá igen erős felütéssel kezdve az újévet. A januári, stílusosan a magyar kultúra napján megtartott évnyitó est címe Példaképeink volt, amelyen minden sallangtól mentesen, akár egy baráti vacsorán beszélgetett az est öt résztvevője.

Juhász Anna Kulka Jánossal, Kiss Gergellyel, Grecsó Krisziánnal és Farkas Róberttel beszélgetett apaságról, férfilétről, saját példaképeikről és önmaguk szerepeiről a mindennapok során.
 
Az est programját olvasva alig tudtam elképzelni, hogy milyen közös témákról cseveghet a színészóriás, az olimpiai bajnok, a népszerű zenész és a sikeres író… Ám, igen hamar kiderült, hogy az est vendégeiben nem csupán az a közös, hogy mind a négy meghívott férfi, hanem az is, hogy egymás iránt, illetve saját hivatásuk irányában mérhetetlen alázattal viszonyulnak. Férfias szerénységgel és igazán nemes gesztusokkal adták-vették egymástól a szót és kötötték át (olykor Anna finom segítségével) az egyes témákat. Szó esett gyerekkori lelkesedésről, az ifjúkor buktatóiról, kudarcairól és arról, hogy hogyan lehet egy-egy képletes pofon után felállni és folytatni azt a pályát, amely iránt olyan mély, belső elhivatottságot éreztek.
 
Itt tudhattuk meg, hogy Kulka János már 7 évesen érezte, hogy a színpad várja, ám már 8 évesen megismerte azt a szerepet, amelyet (elmondása szerint) leginkább utált eddig játszani – habár III. Richárd talán valóban nem a legtesthezállóbb karakter abban az életkorban…! 
 



Megismerhettük Farkas Róbert útját a 100 tagú cigányzenekar vezető prímás pozíciójáig, és azt, hogy mennyi küzdelem, gyakorlás viszi el a művészt addig a rendkívül könnyednek látszó játékig, ahogyan ő ezen az esten is megszólaltatta hegedűjét.
Grecsó Krisztián kislánya születése kapcsán osztotta meg szívbemarkoló és egyben szívmelengető, ám még a nehéz pillanatokban is őszinte humorral átszőtt gondolatait. Úgy érzem, akár nő, akár férfi a szülő, mindenképp erő kell, hogy ezeket a gondolatokat előbb magunkban, majd hangosan is meg tudjuk fogalmazni. Én pedig minden jelenlegi vagy még épp várományos szülő nevében is örülök, hogy Krisztián ezt megtette – nekünk, helyettünk, értünk… 
 



Végül fontos gondolatokat fogalmazott meg Kiss Gergely is a csapategységről, összetartásról, lojalitásról, amikor tinédzserkora válogatott mérkőzéseiről beszélt. „Nekünk 15-16 évesen fel kellett nőnünk. És akkor nem volt még coachunk, meg pszichológusunk, meg mentorunk. Mi voltunk azok egymásnak! Születések, esküvők, válások, halálesetek… Rengeteg dolog történt a csapaton belül és mi mindent együtt, közösen dolgoztunk fel!” 
 
Szeretünk a filmek hőseiért rajongani: szurkolni hőstetteiknek, velük izgulni, amikor bajban vannak, látni, ahogy átkelnek tűzön-vízen, elnyerik kedvesük szerelmét… Most ezen az estén is valódi (a szó legnemesebb értelmében vett) hősöket láthattunk – ugyan köpeny és szuperhősjelmez nélkül, de helyette viseltek nevetéstől és gondoktól mélyült ráncokat, rendíthetetlen erőt, tapasztalatot és tudást, valamint olyan tartást, amelyre kortól és nemtől függetlenül csak felnézni tudunk. 
 



Megható este volt – nevetésben, nehéz pillanatokban, irodalomban gazdag; férfiak és nők, idősek és fiatalok számára egyaránt értékes gondolatokkal bíró este. Anna kérdésére mindannyian megosztották velünk példaképeik nevét, és mind a négyen egyformán, őszinte szerénységgel álltak ki a jelző mögül. Egyikük sem tartja önmagát példaképnek, azonban igyekeznek úgy élni, hogy nemcsak hivatásuk terén, de privát életük mindennapjaiban is példaértékű értékrendet mutassanak. Azt gondolom, a nézők egybehangzó véleményét tolmácsolom, ha kimondom: sikerült, sikerül! Köszönjük az estét! 
 
Fülöp Erika

Kommentek