Tóth Beáta: Zafír

Párizsban ketten
igen erről beszéltél
ott az éjszaka mindig olyan szép
a szerelem csillogó fénye éjfélkor ég
én ábrándoztam
szerelmed fénylő ragyogása, szívem zakatolása
egymás mellett az örökkévalóságban kézen fogva
a szerelem elmosódott, az éjszaka idegen és szegény
magányos felébredés soha többé izzító fény.

Kommentek