Tóth Andrea: Az én Édesanyám

Április 11-28. között hirdette meg a Blans.hu és a FREYWILLE a hagyományt teremtő, versírásra ösztönző játékát, mely ezúttal az Anyák napjához kötődött. Az irodalom szerelmesei verseikben saját édesanyjukhoz, vagy az anyasághoz kapcsolódóan fogalmazták meg érzéseiket.

A negyedik helyezett:
 
Tóth Andrea: Az én Édesanyám
 
Egy éves totyogó első emléke, piros köves gyűrűs kéz féltőn nyúl érte. Fogja a kezemet,a lábam csak akadály,járni tanít engem,de erre nincsen szabály.Anyukám mutatja, mi az élet savamaródik elmémbe okos gondolata.Nézem szép szemeit,türkizként ragyog rám,nekem van a világon a legszebb édesanyám.Vidám jókedve sokszor megsegít,magunkon nevetni,erre is megtanít.Felnőttem, nő lettem, s itt a más állapot,anya leszek én is, szól:na most aztán megtudod!Kórházi idillbe unoka érkezett,kéthetes ottlétben vidámság létezett.Szoptatás, itthonlét, szorongó állapot,anyai jelene sok mindent megoldott.Finom főztjeit fiam is szereti,olyat, hogy nem eszünk?Mama nem ismeri. Egy éves totyogó első emléke,piros gyűrűs kezem féltőn nyúl érte.Türkizkék szemeit mikor rám nyitja,pillái alól mama tekint vissza.Vándorol a gyűrű, s az anyai szeretet,anyukám, nagymamánk a jó Isten áldjon meg.

Kommentek