Tizenhét szótag, plusz egy cím – A Hadik Irodalmi Szalon Fodor Ákos-estjéről

Fülöp Erika első számú helyszíni tudósítónk, akit nem hagy hidegen Budapest lüktető kulturális élete. Rajong az irodalomért, a költészetért, a színházért, legutóbb a legendás Hadik irodalmi műhelye, az Irodalmi Szalon Fodor Ákos estjén járt. Mármint nem volt ott a közel háromszáz vendég között, hanem az élő közvetítést figyelte otthonról. Azóta az összefoglaló videót már több mint ötezren látták Fodor Ákosról. Vajon hogy működött az est képernyőről? Most kiderül...

Tizenhét szótag, plusz egy cím – kerek univerzum kezdettel és véggel, és ahogy Fodor Ákos háromsornyi haikuinak végére érünk, a vers tömörsége úgy zuhan ránk, mint egy súlyos aranyrög. Aranyból van, nemes anyag, de nehéz is, erő kell hozzá, hogy az ember elkapja… Csak olvastam eddig, beleéreztem sorait a magam életébe, vonatkoztattam százszor is milliónyi helyzetre, de igazán azonosulni vele csak most tudtam, miután már hatodszorra álltam neki, hogy megírjam ezt a cikket – hisz róla tartottak estet a Hadik Irodalmi Szalonban. Ahogyan Fodor Ákos egy-egy háromsoros haikut, nagy műgonddal, hallatlan mérnöki precizitással írt-szerkesztett-alkotott-mért meg, úgy készítem én is ezt a cikket, sorról sorra immár harmadik napja.
S hogy honnan tudom, hogy így alkotott? A Szalon idei első estjén Juhász Anna Zalán Tiborral, Díner Tamással, Bornai Tiborral és Fodor Ákos feleségével, Podonyi Hedviggel beszélgetett a költőről. Irodalomról társalogtak, mégis annyira bensőséges volt a beszélgetés hangulata, hogy jobban örültem, hogy ezúttal „csak” élő közvetítés által otthonról követtem a beszélgetést, és úgy láttam bele a költő egykori mindennapjaiba. Közelebb kerülhettünk a privát Fodor Ákoshoz. Kitűnt, hogy a költő személyisége tűélesen visszatükröződik verseiben – tökéletes formavilágában a hétköznapok egyértelműsége, sőt, olykor lazasága is fellelhető: „Mindig rend volt nála.” – mesélte Zalán Tibor. „Mindennek megvolt a maga ideje és helye. Ha találkoztunk, nagyon készült rá, percre pontosan várt. Nem előbb és nem később. Emellett minden témát felírt, amelyről beszélgetni szeretett volna, nehogy bármi kimaradjon.”
 



„Ugyanakkor csodálatosan tudott káromkodni.” – emlékezett vissza Bornai Tibor is. „Szép lassan beszélt, megfontoltan, de ahogy időnként beleszőtt a mondanivalóba egy lóf…t, hát, az annyira a helyén volt, annyira szép volt - költőhöz méltó!”


Díner Tamás is úgy emlékezett rá, hogy szeretett jókat főzni, jókat enni – sőt, Tamással még azon is versengtek olykor, hogy ki tunkolja ki az utolsó falat finom sült zsírt a serpenyőből. Ám a laza pillanatok mellett is meg-megcsillant Ákos minden percet átható életbölcsessége, bármilyen helyzetben is fordult hozzá Tamás baráti tanácsért. „Amikor megtaláltam azt az embert, akivel úgy éreztem, hogy össze tudom kötni az életemet, megéreztem a súlyát… volt bennem egy kis kérdés, bizonytalanság. Ákost kérdeztem meg róla, hogy nem fogom-e én ennek megfizetni az árát? De azt felelte: >>Te már előre megfizetted.<< Rengeteget tanított az életről.”
Bornai Tibor a zene kapcsán fonódott össze Fodor Ákossal. Kevesen tudják, hogy Ákos fantasztikus zenei koponya is volt, és neki köszönhető számos musical és opera magyar szövege is. Tiborral sokat beszélgettek dalszövegekről, és arról, hogy Ákos is írhatott volna könnyűzenei dalokat, ám erről az volt a véleménye, hogy „nálam az egy négyzetcentire jutó lírai tartalom több mint amit egy dal elbír”. Pontosan tudta, hogy ő mire született, és ahhoz tartotta magát. „Számomra az ő tanítása az volt, hogy várjak és figyeljek. Volt olyan dalszövegem, amelyben ’84-ben karikázott be egy szót, de csak két éve tudtam kijavítani…”
 


Zalán Tibor mély gondolatokkal foglalta össze Fodor Ákos költészetét: „Ahogyan Juhász Ferenc megteremtette a szózuhatagokat, úgy vezette be a haikut Fodor Ákos a magyar költészetbe. Óriási feladat. A szó művészének kell lenni hozzá. Példátlanul egyszerű nyelvezetet használt, de épp ez volt a kihívás benne. A versírás olyan, mint egy puzzle: ugyanazt a tizenhét szótagot bárki használhatja, de a költészet lényege az, hogy úgy rakd össze az addig ismert szavakat, ahogy más még nem tette soha.”
Zalán Tibortól sok bensőséges gondolatot megtudtunk a költő alkotási folyamatáról is, például hogy Ákos éjszakánként felhívta őt azért, hogy felolvassa neki legújabb verseit, s azt is, hogy olykor együtt töprengtek olyan kérdéseken is, hogy mi a csodát jelenthet egy olyan végtelenül egyszerű szó, hogy szék vagy éppen répa?
Hédi is megerősítette, hogy Fodor Ákosnak mindenről volt gondolata, mindenre volt teóriája. Az alkotás folyamata során azonban neki, mint társának, nem volt nehéz dolga. Mindig tudta, hogy mikor volt az a pillanat, amikor engedni kellett őt alkotni, és mikor lehetett hozzá beszaladni egy kérdéssel vagy meglátásokat megfogalmazni egy-egy újabb versről.
 


Az est folyamán minden vendég elhozta kedvenc költeményét Fodor Ákostól, amelyeket Seress Zoltán színművész sok érzelemmel teli tolmácsolásában hallgathattunk meg. Köztük is a számomra legfontosabb Hédi két kedvence volt: Love Story - Addig kerestelek, /míg meg nem találtál.
Megható volt látni és hallani, ahogyan felesége és barátai ennyi év után is úgy idézték meg Fodor Ákos személyiségét, mintha a költő csak azért nem lett volna jelen, mert éppen ebben a két órában is dekára mérte volna ki a szótagokat a maga érzékeny mérlegével, hogy újabb ösvényeket mutathasson nekünk az élethez mély bölcsessége által. Talán, ha látta odafentről ezt az estét, biztosan rájött, hogy van az a mennyiségű érzelem, amely leírására mégiscsak kevés lehet az a tizenhét szótag… Reméljük, ha egyszer „lejöhet játszani”, megtudhatjuk, hogy megtalálta-e hozzá a tökéletes három sort, vagy még mindig keresi a szavakat hozzá…
 
Fülöp Erika
 

Kommentek