SZÜRET-EST / Aposztróf

Szeptember utolsó keddjén új néven indult el ismét a Várkert Irodalom beszélgetős estjeinek sorozata. Immár Aposztróf-estként várta az érdeklődőket a „Szüret – Irodalmi borkalandozás” címmel meghirdetett program, amely Juhász Anna szerkesztésének köszönhetően sokszínűvé, izgalmassá és igazán maivá tette a bordalok témáját. 

Már az est helyszíne is emelkedett hangulatot adott a témának, hiszen a beszélgetésre a Magyar Nemzeti Galéria C épületének kupolatermében került sor, ahol az est háziasszonya Debreczeni Mónikával, a Vylyan Pincészet birtokigazgatójával és Horváth Csaba irodalomtörténésszel beszélgetett szüretről, borról, irodalomról. Anekreóntól kezdve Hamvason és Márain át, egészen Petri Györgyig és Háy Jánosig végigjárták a különböző szerzők műveit. 
 
Rozé-könnyedségű gondolatokkal nyitott az est és a beszélgetés, amely során Horváth Csaba szellemes anekdotáiból megtudhattuk többek között azt, hogy csupán költői póz volt Petőfi bordalainak ihlete, és azt is, hogy Kemény István szavait idézve Ady volt az az első, klasszikus értelemben vett rocksztár, akinél az önpusztító életmód és az alkotói zsenialitás összeért. 
 
Debreczeni Mónika a valós szüret rejtelmei mellett a Vylyan Pincészet egyedülálló, az irodalom és a kultúra ügyét újszerű módon felvállaló küldetéséről is beszélt. Nemrégiben ugyanis hét boruk új címkét kapott: a grafikai elemek mellett új szövegek, mégpedig kortárs magyar szerzők tollából való, kizárólag ezekhez a borokhoz írt szövegek kerültek a palackokra. „Kockázatos vállalkozásnak éreztük – tartottunk tőle, hogy miként fogadják, talán nem lesz-e túl összetett a bor, az irodalmi szöveg és a művészi grafikai elemek egységes üzenete…” – idézte fel a közelmúlt emlékeit Debreczeni Mónika. Ám végül szerencsés fogadtatásra talált a kezdeményezés, és sokan még közülük, a pincészet tagjai közül is megállapították, hogy egészen más élmény ezekkel a címkékkel ellátott borokat fogyasztani, mint az azonos évben készült, hagyományos címkével rendelkezőket. Az irodalom ereje tényleg határtalan…!
 

 



Az est folyamán Gárdonyi, Pilinszky, Márai, Hamvas, Csokonai, Kosztolányi és Babits gondolatai mellett Kemény István, Petri György és Háy János is „megszólalt” a borról Tasnádi Bence, Kolovratnik Krisztián és Rudolf Péter segítségével. Finom szerkesztői döntés volt a három férfikor megjelenítése a három színművész alakjában – akik azonban a költők és írók időtlen szavaival mind egyként szóltak a borról: a mámor, az átváltozás, a megváltás eszközeként. Kinek-kinek vérmérséklete, költői vagy prózai eszköztára, persze, egyértelműen megadta a bor megéneklésének minőségét és módját. Petőfinél virtuskodó, hazáért lelkeket lángra gyújtó ital, Hamvas Béla számára „A bor folyékony szerelem, a drágakő kristályosodott szerelem, a nő az élő szerelemlény”, míg Petrinek már a létfeledés eszköze. 
 
Egy biztos azonban: értékei örök érvényűek az ókori görögöktől a huszonegyedik század fiatal és idősebb korosztályáig. S akár szomorú, akár vidám alkalomra választjuk is, elkíséri minden jeles napunkat, kiemeli egy-egy finom étel ízét, és még a hétköznapokban is lehet a változás eszköze, elég csak arra gondolnunk, hogy mi mással lehetne stílusosabban meginni a „pertut”, mint egy pohár finom borral? Mértékkel fogyasztva élmény lehet bármely napon! – Az irodalomban, szerencsére nem kell mértéket tartanunk; minél többet „fogyasztunk” belőle, annál közelebb visz önmagunkhoz, és a borhoz hasonlóan az átváltozás élményét adhatja, ha épp a megfelelő időben a megfelelő írás talál ránk! 
 
Fülöp Erika
 
Fotó: varkertbazar.hu
 


Kommentek