Szalay Anikó: Nekem

A szerelem
soha nem örök
ha örök halott
ha halott ábránd.
 
Az igazit Parizsban tartják
boldogságba fagyva
ezért ott egyre csak szitál
s mint a szűz hó karácsonykor
megszépít mindent mi hitvány
 
Ilyenkor ikonként szikrázom magam is,
mert tükrödön át arany és szín vagyok
Te vagy a jövő féltve őrzött ölelése
s én a te Bach harmoniád.

Kommentek